Lehet hogy lelki sérült a kiscicánk?

Kint tartott kb 3 hónapos kislány cicáról van szó.

Édesanyjától minden törődést megkap, csak ketten jöttek a világra és úgy 1,5 hetes korában a tesója meghalt, így egyedül maradt. A napjuk nagy részét hátul a kertben töltik az anyjával, elől a másik udvarban egy kutya van, akinek nem épp a szívügye a kiscica, eddig se szerette a kicsiket, irigységből, de rosszul indítottak vele, első találkozásnál a kiscica hanyatt dobta magát és fújtatott, karmolt, a kutya meg a mancsai közé vette. Aztán másodszorra már kapott a kutya attól mérges lett akkor később vettük észre, hogy átszökött a macska, aztán harmadszor is "összepuszilkodtak". Egész kicsi kora óta furcsa ez a cica, alig lehet hozzá nyúlni, simogatni egyáltalán nem, mintha nem is ismerné fel hogy mit akarunk vele, csak játszani, azt se sokat enged, néha akkor is puffog(természetesen soha nem bántottuk). Volt már sok cicánk, de ilyen sosem, pedig volt egyke cicánk is. Lehet hogy a kutyával való találkozások nyomot hagytak benne?