2017 Idegen halott macska az úton!? Rosszat tettem ezzel? 16/L
Ma amikor a postát kerestem és a szokásos útvonalamon mentem, az úton a járda mellett megláttam egy macskát. Rögtön megnéztem él e vagy lehetne e tenni valamit de szegénykének elfolyt a szeme, ráadásul megszámlálhatatlanul sok bogár (leginkább kukacok) mászott ki-be... Nem vagyok magamra büszke, mert azt tettem amit kb minden ember, tovább mentem. Ha élt volna egyből rohanok segítségért de menthetetlen volt a helyzet. Bűntudatom van amiért nem csináltam semmit. Felhívtam apámat aki szintén állatszerető/állatbarát, és azt mondta, hogy tudja, hogy fájó, de menjek tovább, ezt is tettem. Mikor nem találtam a postát úgy voltam vele letojom, végig a macska járt a fejemben szüntelenül, még most is. Felhívtam apámat még egyszer, hogy valamit nem tudnék tenni érte, elvinni valahova, hogy legalább egy fejéből kinéző ember ne hajtson át rajta még párszor, akkor apám ordítva mondta, hogy hagyjam már békén azt a macskát aztán lerakta. Szóval otthagytam... Nincs ásónk és nem is tudnám hova eltemetni, még csak cipős dobozom sincs amibe tudnám rakni. Apám nevelőapját utáltam, amikor reggel megtaláltam a holttestét akkor még csak meg sem lepődtem, sírni pláne nem sírtam, nagyapó halálakor sírtam, de ott sem sokat, pár cseppet, ehhez képest amikor a tengerimalacom meghalt, egy világ omlott össze bennem pedig elég buta volt.
A kis fekete macskára gondolva aki kisebb mint a macskám mikor hozzánk került, megszakad a szívem, és nem pont azért mert meghalt - kifejtem. Kóbor macska volt, láttam párszor futkosni az utcán. Egyedül volt, hideg estéken valószínűleg senkihez nem tudott odabújni egy kis szeretgetésért, játékért, valószínűleg nem dorombolt örömében... Valaki direkt vagy sem de elütötte, szenvedett. Lehet, hogy csak egy pillanat volt, de az is lehet, hogy szenvedett, és nem volt vele senki aki legalább simán mellette van, aki nyugtató érintésekkel jelzi, hogy vele marad. Nem fog senkinek hiányozni. Valószínűleg rajtam kívül senki nem állt meg mellette és otthon senki nem sírt miatta, pedig teljesen idegen macska, azt sem tudom fiú vagy lány. Ez nekem jobban fáj mint maga az a tény, hogy halott...
megértem a fájdalmadat, és ez nagyon nagy empátiára és érzékenységre vall a részedről.:)
sajnos tényleg nagyon szomorú a helyzet, de ahelyett hogy mint mások, akik rá sem néztek volna, vagy rá sem gondoltak volna a halott macskára, te gondoltál rá, és vágytál rá hogy bár segíthettél volna neki. ezzel bárminél többet tettél érte. ne emészd magad, mert nincs miért. a cica már boldog és nem fáj neki ami történt vele, de ha élne biztos nagyon örülne hogy egy ilyen kedves lélek gondolt rá és aggódott érte halála után is
Teljesen értem, miről beszélsz.
Egy kisvárosban lakok, ahol kva sokan nem tudnak közlekedni... vagy csak letojják az állatokat. Sokkal több elütött állatot láttam, mint szerettem volna. Az első tetem egy gyönyörű hófehér macskáé volt. A járda mellett feküdt, mintha csak aludt volna. Fagy volt, úgyhogy nem kezdte ki semmi. Olyan volt, mint egy élő cica, ő mégsem volt már az... előbb szomorúságot éreztem, együttérzést. El akartam temetni, végül én is otthagytam.
Tőlem 3 méterre ütöttek el egy fiatal macskát. Láttam már házból kiszaladó kölyök kutyát is az autók kereke alá kerülni, utolsó lélegzetvételét. Vemhes őz tetemet, idegen macskákat, kutyákat, egy kedves néni macskáját, akit minden reggel megsimogattam, a szomszéd kutyáját napokig az út mellett heverni (én húztam félre, már átmentek rajta jónéhányan), rókát, borzot..
Azt hiszem, a legtöbb amit tehetsz egy már nem élő ismeretlen állatért, hogy szereted. Lehet furán hangzik, de nekem ez ad egy kis megnyugvást. Próbáld ki. Nem szerette őt senki, hát szeresd te. Ha eszedbejut, ne sajnálattal gondolj rá, hanem szeretettel. És hidd, hogy egy szebb helyen vannak...
Nagyon nagy dolog az is, hogy megálltál, hidd el. :)
Sok ember tovább ment mellette és csak benned volt annyi, hogy megállj. Szegénykével nem lehet már mást csinálni. :( Ne emészd magad emiatt.
Az írásod alapján nagyon jó ember lehetsz, valóban több ilyen kellene, mint te.
Próbálj megnyugodni, annak a kiscicának már nem fáj semmi. És még egyszer le a kalappal előtted, mások meg sem álltak volna csekkolni, hogy él-e még az a kis állat,
Köszönöm a válaszokat, nagyon jól estek a szavaitok! :)
Gondoltam mára akármilyen szörnyen is hangzik, de a kukás összeszedi szerencsétlent, nem így történt. Mikor reggel mentem suliba, egy piros autó felette állt, a kerekekkel nem gurult át rajta, de akkor is ugyanott volt. Nem bírtam nézni, a mindig majdnem mindig magamnál hordott vizsgálókesztyűmet felvettem és kibányásztam a kocsi alól és kitettem a járda szélére... Mivel így is késésben voltam nem tudtam többet tenni. Isi után hazafelé kerestem a macskát ahol hagytam, de nem volt ott, minden kocsi alá mint egy idióta benéztem de sehol. Hol találtam meg? Valaki volt olyan kedves, hogy odab&szta egy bokor alá. Kicsit felszaladt bennem a pumpa a gondolattól. Gyors tempóban hazamentem, kerítettem egy cipős dobozt, beletettem néhány anyagot, egy nemrég általam varrt kicsi fekete plüssöt aztán gyors léptekkel és kesztyűvel mentem a macskához. Beletettem a dobozba, aztán mivel ásónk az tényleg nincs, kerestem neki egy kukát... de legalább valami sír szerűnek lehet mondani amiben van már, és le is zártam szalaggal, szóval kiesni sem tud. A doboz tetejére pedig ráírtam, hogy egy ismeretlen macska nyugszik benne, illetve legalulra, hogy a vezetők jobban figyeljenek az utakra.
És a vezető hogyan figyeljen? Sötétben 10/9 NEM látod meg a bokorban kóborló macskát, és mikor kiszalad, sokszor esélyed nincs megállni.
Mi is ütöttünk már el cicát, egyszerüen hirtelen ott volt és nem tudtunk fékezni.
Sajnos meghalt, annyit tettünk, hogy hazavittük és elástuk (nem volt szivem otthagyni)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!