Miben más egy kölyök macskát befogadni mint egy felnőttet?

A felnőtt cica lehet hogy elszökik, megszokott már egy helyet. A kicsi meg megszokja, hogy nálad nő fel, a nagynak viszont volt 'otthona', így nem nagyon tetszik neki.

Mindenképp kölyök fogadását ajánlom.

Nekem volt mindkettő.

Először felnőtt macskám volt, körülbelül 5-6 évesen kaptam. Jó természetű volt, de nehezen barátkoztunk össze, 1-2 hónapig csak kerülgetett, nem félt tőlem, de nem akart érintkezni. Nem is volt játékos, de hálistennek nem volt rossz természete, szerintem lehetett gazdija előttem is, bár amúgy utca macsek volt. Pár hónap után már bújósabb lett, engedte, hogy simogassam, aludt azt ölemben is. De sokáig tartott, és mindig olyan kis távolság tartó volt. Sajnos meghalt 10 évesen rákban, pedig mindent megtettünk érte. :(

Utána egy kiscicát fogadtam örökbe, picike volt nagyon, ő első naptól kezdve rajtam csüngött, aludt a fejemen, nyakamon, bárhol, csak ne nélkülem, folyamatosan igényli, hogy foglalkozzak vele, pedig elmúlt másfél éves. Nagyon aktív, nagyon érdeklődő, és nem lehet kizárni semmiből. Ő jelentősen szociálisabb, másokkal is barátkozik, és nagyon megviseli ha egyedül kell hagynom mondjuk két napra. Viszont vele nagyon sokat szenvedtem, mert kölyökként nehéz nevelni, nagyon rosszcsont volt, és direkt bosszantott, ha nem játszottam vele. Mivel ő is utcai cica volt, kezdetben az alommal is voltak gondok, tudta, hogy van, de azért párszor volt baleset, néha behányt, mert habzsolt, meg ilyenek.

Szerintem egy jó természetű idősebb macska is jó társ lehet és a kölyök is, mindkettőnek van előnye. A traumás cica más kérdés, oda sok türelem kell, és tapasztalat, első macskának semmiképp nem javaslom.