Ha egy csaladnak van egy macskaja akkor a cica azt az embert szereti legjobban aki legtobbet eteti es simogatja?

Tul sok emberi érzelmet tulajdonítasz a macskáknak, első.

Ha mindezt tudják érezni amit leírtál, akkor már eléggé egyediek a példányaik, hogy saját személyiségük legyen.

(Az emberek "szeret lények" vajon?)

Kérdező, egy macska ha szeret valakit (ami nem egyenlő azzal ,hogy a komfortja kielégítésére megy) akkor valószínűleg az az a ember, aki a legtöbbet foglakozik vele - mert a macska nem kutya, nem kell neki "főnök". De ha a barátoddá válik, akkor azt észreveszed.

Tisztelt 2#! 1#-es vagyok.

Már ott tévedsz, hogy "túl sok érzelmet " tanúsítok.

Nekünk van macskánk is.

(és kedveljük, mert sok értelmes dolgot csinál)

Még az egeret is leteszi az ajtónk elé, hogy mutassa, milyen szolgálatkész.

Egyébként ezt amit írtam, tudományos kísérletekkel alátámasztott tények.

Nézz utána a kedvenc okos weboldalak is azt igazolják, amit írtam és teljesen igaz amit ott olvasol, - szerintem a macskákhoz inkább Te tulajdonítasz emberi szeretethiányod utáni véleményed tisztelem.

Elnézést.

Nem célom, megbántani Téged az érzelmeidben.

Csak az eszedre figyeltem leginkább.

Hogy gondolkozz el ezen.

Az állatok okosabbnak, vagy az emberek?

Erre céloztam.

Nálad ezek szerint a macska érzelmi szintje okosabb.

Akkor bocs.

A macskád, - ha van - simán átver érzelmileg.

"Tul sok emberi érzelmet tulajdonítasz a macskáknak, első."

_tulajdonítasz_ Te. Azoknak.

Ráadásul, ez a "érzelmileg átver".

Nagyon szép kifejezés, csak semmi értelme. Az átverés egy tudatos cselekedet... Ha te úgy gondolod hogy egy állatfaj minden egyede eléggé tudatos ahoz, hogy átverést valósítson meg, miközben képes "önző" lenni, és megjátszani egy érzelmet, amit nem ismernek, nem élnek vele, a "szeretetet".

Nos ebben az esetben nincs miről vizáznunk, bár érdekelnének azok a "kedvenc okos weboldalak".

Bár, őszintén szólva, attól hogy valamit leírnak az interneten, az nem válik igazzá.

Amugypedig. Etológiai tény, hogy hülyeséget írsz. Mivel a macskáknak nincs szüksége az emberekre, nem nyújtanak neki komfortzónát. Megvannak az emberek nélkül is, elég nekik ha kapnak enni, meg védve vannak. Maga a "emberi társ" semmit nem tesz hozzá a faji programjukhoz szükségtelen. Ehez képest, mégis egyéni döntésből mérhető kötödést alakítanak ki az emberekkel, akik ráadásul nem is fajtársaik.

A macskáknak is van személyiségük, egyéniségük. Mindegyik más. De hogy nem tudnak szeretni, az baromság. Sok cicám volt már életemben, volt, amelyik mindenhova követett, fürdésnél is bejött a fürdőszobába és ott várt meg. A mostani egyik meg egy dáma, magának való kis bestia! 😆 Nagyon különbözőek tudnak lenni, mint ahogyan az emberek is! De ők is vágynak a szeretetre, és vannak érzéseik! Csak öntörvényűbbek, és nem annyira szolgalelkűek, mint a kutyák. (Kutyám is van, őket is imádom!) Arra azért kíváncsi lennék, hogy "tudományosan" hogy tudják mérni a szeretetet.....Ha náluk a dorombolás, dörgölőzés, nyalogatás, meg az, hogy szeretnek a közeledben lenni, az nem érzelem következtében történik, hanem csak azért, hogy ő jól érezze magát, akkor ennyi erővel az emberre is mondhatjuk ezt... Dédnagypapámnak volt egy macskája, amikor meghalt a dédnagypapám, a cica annyira bánatos lett, hogy nem fogadta el senkitől az ételt, és belehalt a bánatba. Persze, nem minden cica ilyen, de az emberek sem egyformán élnek meg helyzeteket, és azért még nem mondjuk azt, hogy az emberek nem képesek a szeretetre!

Általában valóban azt szeretik legjobban, aki eteti és simogatja őket, mert ő törődik velük a leginkább! De azt is megfigyeltem, hogy sokszor meg pont ahhoz mennek, aki nem igazán foglalkozik velük. Talán, hogy felhívják magukra az illető figyelmét.

Az én macskámnak mindig van elől kajája, nem kell "kuncsorognia" érte, mégis ha hazajövök egyből rohan elém, dörgölőzik, bújik a nyakamba. Mindenhova követ, a fürdőbe is és megvár, pedig utálja a vizet. Ha csak a megélhetésért csinálná, nyugodtan abbahagyhatta volna ezeket, hisz nincs rá szüksége, hogy bújjon hozzám, anélkül is megkap mindent. Ha nem is szeret, akkor is úgy viselkedik, mintha szóval nekem mindegy. Cuki és kész.

Egyébként nálunk páromat pl nem is szereti annyira, pedig ő is szokott foglalkozni vele, de ő inkább hozzám ragaszkodik.

Nem feltétlenül. A mi családunkban szinte csak én etetem a macskákat, így persze ha éhesek, mindig hozzám jönnek hízelegni. Viszont az egyik macskám, ha nálunk van a férjem fia, állandóan rajta lóg, ha nincs itt, akkor a férjemen. Nem tudom, melyikünket szereti "legjobban", de szerintem nem engem, pedig sokszor ül az én ölemben is, és sokat simogatom. Ha mindhárman egy szobában vagyunk, akkor a férjem fia a "nyerő". Szerintem fontos tényező, hogy pici korában ki foglalkozott vele sokat.

A macskák érdekes lények, és - akárcsak a kutyák - kötődnek a gazdáikhoz, sokféleképpen fejezik ki ragaszkodásukat. Ezért is szeretjük őket annyira.

A cicák azt szeretik legjobban, akivel a legtöbb időt töltik. Az ételt bárkitől elfogadják, nekem volt kijárós macskám gyerekkoromban nem is egy, a szomszéd etette őket, de mindig visszajöttek hozzám miután kiszaladgálták magukat. Gyakran anyum etette őket, mert én suliban voltam. Hajnalban rohantam a buszhoz, este 5-6ra értem haza, fakultációkra jártam aztán még a hazaút... de hétvégén én foglalkoztama cicákkal én játszottam velük, velem aludtam, hozzám jöttek dörgölőzni, nekem engedték, hogy ölbe vegyem őket.

A cicák képesek a hűségre és ragaszkodásra. Keresik azoknak a társaságát, akivel kellemesen el tudják tölteni az időt. Ha beteg voltam odaültek az ágyam mellé és el sem mozdultak. Amikor zsákmányt fogtak büszkén odahordták nekem. Ha bebújtam a WC-be, magara zártam az ajtót és elkezdtem fájdalmas hangokat kiadni nekiugráltak az ajtónak és kaparták. Amikor hazaértem szaladtak elém. A jelenlegi cicám az ajtóban ül mindig, amikor boltból érek haza és körüldorombol. Ha mindez nem szeretet, akkor mi?