Pár éve el kellett altatnom a cicám, és még mindíg lelkifurdalásom van. Hogy tegyem túl magam azon, hogy gonosz voltam vele?

Nekem is van hasonló emlékem:

Papagájom betegedett meg, hiába jártuk végig a városunk összes állatorvosát, érdemben senki nem segített rajta, csak találgattak és ezreket elkértek... A végén már nem tudtam tőle aludni sem, repdesett kínjában egész éjjel és amikor sokadszorra ébredtem rá, fogtam és kiraktam az ajtóm elé a kanapéra a kalitkáját. Reggelre meghalt. A széklettenyésztés eredményét vártuk egy kisállat klinikától... Arra gondoltam, hogy kiderül mi baja, veszek neki gyógyszert, bármit, ami kell és még sokáig velünk lesz...! El sem tudom mondani mennyit sírtam és mennyit vádoltam magam miatta, sőt vádolom most is! Talán ha nem rakom ki... Ha észreveszem hogy ez az utolsó ilyen éjjele akkor inkább tartom a pici testét a kezemben egész éjjel, amíg csak kell... De én hülye nem tudtam! Nem enyhült ez az önvád és bűntudat ennyi év után sem. De amikor eszembe jut, próbálok inkább az együtt töltött boldog időkre emlékezni... Amikor a kisállatboltban őt választottam, mert az eladó azt mondta milyen csúnya, és féltem senki nem viszi el... Hogy örült neki itthon a másik papagájom... Amikor összebarátkoztak és beköltöztek egy nagyobb kalitkába... Amikor egymás fejét vakarászták, etették, és felváltva altatták egymást... Amikor egyre gyengült és beteg lett és enni is alig tudott, az ölemben etettem... És ennyi. Itt megpróbálom leállítani az agyam, nem gondolom tovább. De ettől még nem felejtek el semmit.

Te se vádold magad! Amikor eszedbe jut, a boldog együtt töltött időre gondolj!