Mit gondoltok, ez nem tisztességtelen más emberektől?
A történet közel 20 éves, csak eszembe jutott, és elgondolkoztam rajta.
A kutyánkat vittük állatorvoshoz, és régen ott mindig egy kis ketrecbe volt kirakva egy vagy két macska, akik örökbefogadóra vártak.
Nekünk két fiú cicánk volt már, meg egy kistestű kutya.
Úgy döntöttünk,hogy örökbe fogadjuk az egyik macskát,akik egyébként testvérek voltak.Egy fiú, egy lány.
A mi macskáink nem voltak ivartalanítva, talán akkoriban még drágább is volt az ivartalanítás, meg amúgy is lakásban voltak tartva, sosem mentek ki.
Amikor kivették a fiú macskát a testvére is jönni akart utána, és emlékszem,hogy én is nagyon sajnáltam, szaladgált a ketrecben, és próbált kijönni a testvére után.
Ekkor pedig mindenki elkezdte győzködni anyukámat, hogy vigyük el (persze én is), de nem vittük el.
Ez viszont szerintem annyira kellemetlen, belegondoltam hogy ha én lettem volna anyukám helyében...lehetett volna ivartalanítani, nem tudom akkoriban mennyi volt az ára, de mi sosem éltünk nagy lábon, na meg arról sem dönthet más,hogy valakinek hány állat fér bele.Nekünk nem fért volna bele már egy negyedik macska, ivartalanítva sem.
Persze valóban szomorú látvány volt a másik kiscica reakciója, és nem véletlen maradt meg bennem is ez a történet, és nem véletlen gondolkozom rajta még most is.
Csak azért felnőtt emberként én sosem próbálnék meg másra rátukmálni egy állatot, és legalább az egyik macskának boldoggá tettük az életét, a másik meg valószínűleg hamar elfelejtette az egészet, mellesleg 2 nap múlva már őt is elvitték.
válasza:
válasza: válasza:Két macska + egy kutya mellé szerintem csak akkor lett volna szabad még egy állatot bevállalni, ha megvannak a feltételek, beleértve az ivartalanításra fordítható összeget is. Nem lett volna muszáj messiást játszani, nem csak ti jöhetettek szóba, hogy "boldoggá tegyétek az életét" a cicának. Lehet, hogy aki a testvérét vitte, őt is vitte volna, ha még ott van. Lehet, hogy olyan helyre kerültek volna, ahol még nincs más állat, így több figyelem jutott volna nekik.
Szerintem nem az az állatbarát, aki sok állatot bevállal, hanem az, aki tudja, mennyit vállalhat felelősséggel. Az állatoknak is kell tér, nem jó nekik, ha túl sokan vannak egy kis lakásban. Szóval nekem az a véleményem, hogy egyik cicát sem kellett volna elvinnetek, de erről te gyerekként nyilván nem tehettél.
3-as
Elfogadom a válaszod, és nem pontoztalak le, de nem értek egyet.
Nekünk mindig volt több-kevesebb, de inkább több állatunk.
A lakásunk nem volt kicsi, bár nyilván egy macskának sosem elég nagy, viszont az utcán meg simán meghalhat szenvedve is, akár ha egy autó elüti.Ilyen szempontból meg jobb a lakás, mert védve volt ez elől.De erre több pro, és kontra van.
A három macska, és a kutya látszólag nagyon jól érezte magát, kulturált körülmények között éltek, megkaptak mindent amit lehetett.
Ha azt vesszük akkor az ivartalanítás is csak az ember kényelmét szolgálja, szerintem senki sem szeretne jól élni, de kiherélve.
Ha pedig nem mennek ki a lakásból, nem oly mindegy?!
Rengeteg macska él lakásban, egy 100 ezres állatot én sem engednék ki, és ha a miénk nem is volt az akkor sincs különbség köztük, és a 100 ezres cica között.
Másfelől pedig nem valószínű,hogy a másik cica depresszióba esett élete végéig, azért mert elválasztották a testvérétől, de szerintem te sem fogadnál örökbe egy alom kutyát mert ragaszkodnak egymáshoz.Ha 5 kiscica lett volna, akkor mindet vagy egyiket sem?
Kicsit abszurdnak érzem.
válasza:Nekem is benti, lakásban tartott cicáim vannak. Kettő, egy 80 nm-es lakásban. Tudom, hogy nekik fontos a territórium, így több állatot nem hoznék haza. Tudom, hogy sok macska kóborol az utcán, és a szívem szakad meg értük. De nem hozhatom haza az összeset úgysem.
A megoldás a kóbormacska-helyzetre inkább az lenne, ha mindenki csak annyi macskát tartana, amennyit etetni/oltani/ivartalanítani tud. A kiscicázást meg bízzuk a tenyésztőkre, akik értenek hozzá (európai rövidszőrű esetében is ez lenne az eszményi - elkerülnénk a vérfertőzést meg a betegségek öröklődését). Ha mindenki így tenne, akkor egy idő után nem lennének szenvedő macskák az utcán.
Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy magukból indulnak ki az ivartalanítás kapcsán. Az embernél lelki tényezők is szerepet játszanak a párzásban, és a nemi szerep is az ivarszervek meglétéhez kötődik. A macskánál nem. Nekik ez csak egy ösztönkésztetés, még csak nem is élvezik a párzást, gyakran fájdalmas is a számukra (nem a kéjtől szoktak üvölteni). Az ivartalanítás őket nem viseli meg lelkileg, és nem változtat a személyiségükön. Nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek utána.
Ezt egy macskától kérdezted meg, vagy egy EMBERI gondolatmenet/feltételezés, talán azért,hogy megnyugtassa az ember a lelkét,hogy ezzel ő jót tesz? :)
Nem vagyok az ivartalanítás ellen, nem is kötekedni szeretnék, de nem értem miért lenne indokolt lakásban tartott macskákat ivartalanítani?
Nem tudom,hogy akkor mennyibe került, de biztos nem 3-5 ezer körül mozgott, a macskáink látszólag mindig jól érezték magukat, de szerintem, mint a kérdésben is írtam senkinek sincs joga eldönteni,hogy ki hány állatot akar tartani, nem lehet rátukmálni többet, és nem lehet megkérdőjelezni azt sem,hogy miért van +1.
Megvoltak az oltásaik, kaptak enni-inni, szeretve volt mind a három.
Ismerek olyat akinek még ivartalanítva is van a macskája, és olyat rúgott belé, hogy az leesett a lépcsőről.Ő a jó gazda mert ivartalanította?Ezen múlik?
Szerintem nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!