Mit tegyek a cicámmal?
Kérlek segítsen valaki! Van egy 8 honapos herélt sziámi cicusom. Együtt lakom vele, velem alszik, velem lélegzik. Igen, csakhogy a páromat nagyon nem tudja elviselni. Most már ez odáig fajult, hogy ha bejön a lakásba a macska támadja. Már próbáltunk mindent, megbüntetni, kedveskedni, mérgesen szólni, szeretgetni. De semmi sem használ. Képzelhetitek milyen az élet így. Van valakinek ötlete, mit tehetnék a cicussal? Mert ez így nem maradhat.
Elöre is nagyon köszönöm. Kérlek segítsetek!
A párod kedveli a cicát? Jó ötlet, hogy csak ő etesse, ha ott van. Alakítson ki vele közös szertartást. A macskák szeretik a rituálékat. Legyen vele néha kettesben és olyankor csak pozitív élmények érjék. Játsszon vele!
Ne hallgass olyanokra, akik azt javasolják, hogy szabadulj meg tőle!!! Egy cica, aki ennyire hozzád van nőve, a tiéd! Olyan vagy neki, mint egy szülő. Úgy viselkedik, mint egy gyerek, ha az anyjának új párja van. Dolgozni kell a bizalomért, de megéri. Egy kis türelemmel a legjobb barátok lesznek, majd meglátod.
Kedves #11
Köszönöm a piros kezet, de a hozzászólásomban kihangsúlyoztam, hogy akkor szabaduljon meg tőle, ha már MINDENT megpróbált. Ebben a mindenben benne vannak az általad írt dolgok is.
Ha viszont ezek sem működnek, inkább a macska menjen, mint a párja, vagy nem ez a természetes?
#12 bocs a piros kézért, de nekem egy velünk együtt lélegző háziállatot örökbe adni olyan, mintha az új párom miatt a gyerekemet adnám oda valakinek. Mondjuk egy kedves nagynéninek, aki megbízható. Hogy nevelje tovább ő, mert sajnos a párommal nem jön ki jól.
Tudom, hogy a háziállat nem mindenkinél családtag, de a kérdező kihangsúlyozta, hogy nála az.
Kedves Válaszolók!
Nagyon köszönöm a válaszokat, egytől egyig. Nem akarok megszabadulni a cicától, ezért is írtam, nagyon szeretem és ő is nagyon szeret, ami megfizethetetlen, de nekem a párom is fontos. Esetleges elválás, csakis a legeslegeslegvégső dolog lenne, mikor már tényleg nem tudok mit tenni, de remélem ez nem történik meg. Nálam minden állat családtag, de azért tudom hol a sorrend, azért a cicám nem a gyerekem, nem egyenértékű egy gyerekkel, nálam nem. Mondjuk a gyerekem mindenek felett állna. De azért családtag, de mennyire.
Elkezdtük azt, hogy ő ad neki enni, mikor itt van és sokat igyekszik a kedvében járni. Sajnos nehézségekbe ütköztünk, mert a cica annyira nem szereti, hogy itt van, hogy egy napig nem akart enni, mert a barátom adja neki, nem én. Aztán győzött a gyomor, és dorombolva köszönte meg neki, de aztán rohant vissza hozzám és nyávogva panaszolta, hogy járt. Jobban viseli, már ennyitől is, most bizakodva tekintünk előre, hogy lassan lépésenként haladva megtörjük ezt a mély ellenállását közösen. De plusz egy jó hír, hogy már velünk aludt este.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!