Altatnak el macskát? Ennyiért vállalnák?
Néhány hónapja hozzánk szegődött egy macska, kezdetben semmi baj nem volt vele, próbáltunk neki gazdit is keresni, mivel nekünk van egy kutyánk, azonban azóta nagyon jól összeszoktak, de a macska rengetegbe kerül, amit lassan már nem tudunk vállalni.:(
(A cica nem kellett senkinek, mivel semmi "különleges" nincs benne, sima fekete házimacska, a menhely pedig tele volt akkor, így végül megtartottuk.)
A gond az, hogy mióta felnőtt lett, gyakran verekszik össze más macskákkal, és havonta több tízezret kell állatorvosra költeni, amit már nem bírunk. A lábával régóta gondok vannak, mindig megsérül, jelenleg egy hatalmas nyílt seb van rajta, sántít, pedig 3 hete gyógyult meg az előző sérülése.
Mivel a macska már majdhogynem folyamatosan "szenved" a sérülésektől és nem tudjuk vállalni az ellátását felelősséggel, ezért szóba jött az elaltatás.
Az állatorvos vajon így vállalná?
Nem akarjuk kidobni (nem is lehetne), menhelyre sem vinni, hiszen tele van, és mivel kóbor macska volt, nem lehet bezárni, mert szökik, így nem tudjuk kúrálgatni a sérüléseit sem. Ez tűnik az egyetlen megoldásnak.
Kérlek adjatok valami tanácsot, vagy ha bárkinek van valami használható ötlete, szívesen venném, nagyon imádom ezt a cicát:(
Hát ha vigasztal valamit nálunk is voltak és vannak ilyen problémák.
Kóbor kismacska idetevedt betegen, megfertozte a többit, eltorte a lábát, az volt vagy hatvanezer Ft csak a lába.
Páromnal higykovesseg miatt már 100 körül tart a macska, pedig nem is az övé.
Kinek van szíve hagyni szenvedni őket? Pedig lenne mire költeni a pénzt...
Csak a benti tartás maradt. Ha a cica egészséges, hiába sztrájkol az ajtó előtt, előbb utóbb fog enni, azért nem hülye ő. Idővel meg lehet neki csinálni egy kifutót is, mivel havi 10-20ezer orvosi költséged van amikor kinti, ha bent lesz, nem kell sokáig spórolni. Tudom, hogy a kinti cicák nehezen szokják meg a benti létet, és szenvednek eleinte ha nem mehetnek ki...de hogyha választanod lehetne a szobafogság és a halál között, sztem te is az életed választanád, és idővel megszokja. Kicsit több törődést igényel, sok játékot, és belenyugszik.
Kedves válaszoló, te aki a macskát sorozatgyilkosokhoz hasonlítod(remélem tegeződhetünk)
Ha nagyon emberhez akarjuk őket hasonlítani, muszáj egy kisgyerekhez. Ugyanis a felnőttek, hacsak nincs mentális gondjuk, különbséget tudnak tenni rossz és jó dolgok között.
Ha egy gyerek lelöki a vázát, vagy hülyeséget csinál, jobb esetben el sem verjük nagyon, nemhogy lealtassuk... egy cica nem tudja, ha rosszat csinál, csak akkor ha megtanítjuk neki, hogy azt nem lehet, akár egy gyerek.
Emellett a cica nem azért verekszik, mert nem szimpatikus neki a másik macska, vagy mert annyira unja magát.
Az egyszerű házimacskának, ha egy tanyát veszünk kb 15-20kmes (de akár 30-40 is lehet) területe van, ahol vadászik, amit a magáénak érez, és amit folyamatosan meg is figyel.
Nos gondold el, egy városban ahol erre a területre jut kb 100-300 macska, mekkora ramazuri lehet. Tedd a szívedre a kezed, és mond azt, hogy békével, szó nélkül tűrnéd, hogy egy idegen férfi besétáljon a házadba, megegye az ebédedet, esetleg még a feleséged is megfektesse... nem hiszem, hogy ezt bárki szó nélkül tűrné...nos a macskák sem. Ha lehet morgással köpködéssel és fújással (veszekedés) lerendezik a dolgot, de ha így nem megy, akkor marad a harc. Egyes országokban, államokban zokszó nélkül lelőheted az illetéktelen behatolót, pedig nem biztos, hogy lopni akar, és elvileg mi emberek olyan jók vagyunk?
Ez nem így működik, és nagyon nehéz az állatokat az emberekhez hasonlítani. Nekik is van eszük, tudnak tanulni, érzelmeik is vannak, de akkor is ösztönlények maradnak. Ami évszázadok óta bevállt, annál a viselkedésnél maradnak. Minket már kicsi korunk óta folyamatosan tanítanak, hogy mit illik mit szabad és mit nem, nem azért nem gyilkolásszuk a szomszédot, mert mi olyan jók vagyunk, hanem belénk van nevelve, formál a társadalom, és a norma.
De ha veszünk egy 8 éves kisgyereket, megtanítjuk életben maradni a vadonban, majd kitesszük egy lakatlan szigetre, ahol van víz és élelem, és ellátogatunk hozzá 30 év mulva, vagy ijedtében elmenekül, vagy megpróbál megölni....és nem tapasztalta azt a példát sem, hogy ölni kell. Ha pedig egy gyereket úgynevelsz fel, hogy a gyilkolás természtes, felnőttként is helyesnek fogja tartani...(jó példa, azok a családok, ahol nincs állat, nem szeretik azt, a felnövő gyerekek is nagy százalékban nem fogják szeretni, amíg egy gyerek azt látja a szüleitől, hogy azok félnek a bogaraktól ő is félni fog...én olyan szerencsés nevelést kaptam, hogy kicsinek minden meg lett mutatva, hogy mi micsoda, és hogy a pók, meg a darázs is megcsíp, de csak ha mi bántjuk, amúgy meg békésen elülnek a kezünkön, én így nem félek, és nem is undorodom semmitől, rovaroktól hüllőktől, de a férgektől sem, pedig nő vagyok) Mi sem azért vagyunk ilyenek, mert ilyennek születünk, hanem mert ilyenné tesznek a többi normális ember között eltöltött évek.
Jó példa. A macska köztudottan vadászik, egérre madárra. De ha egy kiscicát egerek, vagy madarak közt nevelünk fel, barátként, társként tekint rájuk, nem prédaként. Pedig ösztönösen meg kéne ölnie, mégis megtanulta, hogy nem szabad, és felnőttként is csupán eljátszik velük. És akkor mond rájuk, hogy buta ösztönlények amik nem adnak szeretetet. Ez a másik hülyeség, már bocs amit mondtál. Akár hány macskatartót megkérdezel ennek az ellenkezőjét fogja mondani(macskatartók alatt nem azokat értem, akik kinti cicákat etetnek, de nem alakítanak ki velük közeli kapcsolatot). Ugyan a cica bizalmát és szeretetét sokkal nehezebb elnyerni mint pl egy kutyáét(akinek elég annyi, hogy megvakarod a hátát, ha meg még kaját is kap te vagy az isten számára),de el lehet.
Sztem ha megkérdezzük a kedves kérdezőt, akitől ezúton szeretnék bocsánatot kérni a hosszadalmas offért, valszeg ő is azt fogja mondani, hogy a cica is kimutatja szeretét, ahogy a kérdező is szereti a cicáját, és ezért van kétségbe esve, hogy mit tegyen.
Nekem 5 macskám van jelenleg, ebből 1 cukorbeteg, így napi gyógyszerezésre szorul, az 5 cica kb havi 40 ezrembe van, és ez minden maradék pénzem, ami nem megy rá a saját megélhetésemre. Tartottam kutyát, szeretem is őket, és nincs olyan állat, amit ne szeretnék(az élősködőket kivéve, őket valahogy nem tudom :D) és nagyon felháborít, ha valaki semmirekellő szerethetetlen lényeknek titulálja őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!