Hogy szoktassam le a harapasrol?

Ne haragudj, nem támadásnak szántam, elismerem, hogy határozottabb volt a fellépésem, mint kellett volna. Tudod, ez az ügy engem személyesen érint, hiszen naponta látok példát arra, hogy hova vezethet a rossz nevelés.

Nem igazán értem, hogy hol van abban az ellentmondás, hogy az állatnak inkább azt tanítsuk meg, hogy egy adott cselekvésért kellemetlen élményben részesül, minthogy azt, hogy a gazdi képes fájdalmat is okozni, tehát potenciális veszélyforrás. Pontosan ez az a módszer, ami egy macskának a leginkább érthető. Nem kell gondolkodnia azon, hogy simogatást vagy verést kap, hiszen mindegyik ugyanattól a kéztől jön. Így nem is alakul ki ellenérzése az érintéssel kapcsolatban.

Évente 20-25 cica megy át a kezünk alatt, szakértőkkel működünk együtt, tehát biztosan nem beszélek hülyeséget, és valószínűleg több rálátásom van a témára, mint egy laikus hobbi macskatartónak. Természetesen a te döntésed, hogy milyen módszerrel kívánod nevelni az állatkádat, de ne feledd, ez hatalmas felelősség!

Nos az anyamacskák alapvetően jól tűrik, ha nyüstöli a kölykük, nekik nem okoz fájdalmat, ha beléjük harap a pici, ha mégis, az ő fegyelmezésük teljesen más minőségű, mint a miénk. Ritkábban, és más módszerrel fegyelmez, mint ahogy az ember fegyelmezni tud. Ráadásul a 3-4 hónapos kölyköket az anyjuk teljesen magára hagyja, onnantól kezdve egyáltalán nem részesülnek semmiféle nevelésben.

Nem azt mondtam, hogy a tárgyat nem tudja elválasztani a gazditól, hanem azt, hogy a negatív ingert. Tehát nem úgy gondolja hogy vízipisztoly=gazdi, hanem negatív inger=gazdi.

Lehet, hogy lassabb, ha macival játszol vele, és csak akkor bünteted, ha a kezedbe kap, de nem árt figyelembe venni az állat igényeit is, nem csak a sajátodat. Nem magáról a harapásról kell leszoktatni, hiszen ez alapvető ösztöne, az egészséges fejlődéshez szüksége van rá. Azt kell vele megértetni, hogy konkrétan beléd nem haraphat. Ha csak kézzel játszol vele, és büntetsz, valahányszor beléd harap, akkor magát a harapást kapcsolja össze a negatív ingerrel, aminek következtében már a plüssállatkájával sem fog ilyet játszani. Tehát megszüntettük a macska egyik alapvető, természetes viselkedését, és kaptunk egy szorongó állatot.

A macska egy roppant önérzetes lény, ami számára rossz, azt elkerüli, fél tőle. Alapvetően nem társas lények, a természetben a fajtársaikkal csak párzási időszakban veszik fel a kapcsolatot, tehát számukra a kutyáknál és az embereknél lévő hierarchia ismeretlen. Az az állítás, miszerint nem árt, ha tudja, hogy oda is tudsz csapni, ha kell, alapvetően ellenkezik a macska beállítottságával. Amennyiben pozitív megerősítések érik a gazditól, odaadó és hűséges barátja lesz. Ha negatív inger éri, akkor nem hogy feljebb lépkednél a ranglétrán (ugyebár számukra ez ismeretlen), hanem potenciális veszélyforrásként fogsz feltűnni előtte. Biztosan vannak olyan egyedek, amelyek jobban tűrik a negatív megerősítést, de alapvetően nem ez a jellemző.