Depressziós a macskám? Mit tehetnék, hogy olyan legyen mint régen?

Nagyon jó volt vele a kapcsolatom. Mindig bújt, és én felkaptam és sétáltam vele. Imádta. Mindig dorombolt és nagyon szeretett engem, éreztem. Terhes volt. Még jobb lett a kapcsolatunk. Bízott bennem, és sok időt együtt töltöttünk, még azután is mikor megszült 5 kismacskát. Körülbelül egy hétig. Rá egy hétre megváltozott. azóta ilyen. Ha odamegyek hozzá, elmegy. Rám se néz. Ha megsimogatom arrébb megy. Ha követem, megint és ha újra követem megint arrébb megy. Ha sétál és elkapom akkorlehajol és elmegy. A szemembe se néz. Ha igen, gyorsan elkapja a tekintetét. Talán az elmúlt hónapban (kb. Azóta ilyen) ha kétszer hagyta magát. Pedig tényleg szerette. De akkor is fura.

Gondolkoztam talán féltékeny a kismacskákra? Én direkt nem foglalkoztam velük annyit, hogy ne legyen. A nagyobb cicákat amúgy is jobbab szeretem. Vagy szüléstől? Esetleg létezik olyan, mint az embereknél: szülés utáni depresszió?

Mit tehetnék? Nem hagy nekem semmit..

Valamint!! : egész nap a kajés tálak mellett ül és várja hogy enni kapjon. Ha kapott vagy megeszi vagy nem, akkor is mellette marad. Vagy az ajtó előtt fekszik és várja hogy valaki kimenjen, de akkor is egyből csak a kajás tálhoz fut, függetlenül attól hogy éhes vagy nem.

De a simit akor sem hagyja, nem dorombol.