6éves lány cica és 7hetes szintén lány cica összeszoktatása lehetséges?

köszönöm szépen a választ, de a helyzet nálunk azóta sem változott, illetve de, rossz irányba.. :( mostmár ott tartunk, hogy a nagy már nem engedi megfogni se magát, ahogy megközelítem (kiscica nélkül), fúj, morog, és van hogy meg is akar támadni. A kicsit csak egy párszor mutattam neki azóta a kezemből, de egyre rosszabbul reagált rá, elsőnek legalább még megszagolta, de mostmár ha csak a hangját hallja, teljesen megőrül :S És hát már velem is agresszív. Kb nem lehet abban a helyiségben tartózkodni, amelyikben ő, mert beszámíthatatlan. Persze ez totál nem normális, hogy a macska szinte félelemben tart és ő uralja a házat. Korábban sem volt túl szociális, de együtt aludtunk, ha olyan kedve volt bújt, jött az ölembe, stb.. De már csak fekszik az ablakban, teljesen hidegen hagyja pl ha hazaérek munkából, max akkor reagál rám, amikor közelítek felé, és nekikezd a morgásnak. Ezzel már végképp nem tudom mit lehet kezdeni.

És a kicsivel van még annyi problémám, hogy előszeretettel pisil a fotelbe. Egyébként az almot használja első naptól kezdve, de néha mikor úgy tartja kedve, a fotelt használja. Amit én persze sosem látok, már csak az "eredményt". Ezt a nagy macskám is csinálta korábban, ugyanebbe a fotelbe, de mindig ki lett mosva az egész párna, és most is 2héten belül már 4x, de újra és újra oda megy. Egyébként jól érzi magát a cica, nagyon eleven, és hát nagyon szeret rosszalkodni, úgyhogy kizárnám a lelki okot, nem hiszem, hogy bármi baja lenne. Hogyan lehetne erről leszoktatni?

és ti egyből összeengedtétek őket, vagy először ti is csak kézből próbáltátok mutatni neki? Lehetséges, hogy csak én komplikálom túl, és más már simán egymáshoz engedte volna őket, hogy majd lerendezik egymást közt, aztán megbékélnek szépen lassan, de egyszerűen nem merem. Olyan agressziót látok a nagyon, amit még sosem :S Mint aki megőrült. Annyit talán még tudni kell, hogy én egyedül élek, de apukám a szomszédban lakik, és ő az évek alatt szépen lassan magához szoktatta a macskát. Eleinte kezdődött azzal, hogy akkor vitte át, amikor én dolgoztam, hogy ne legyen egyedül a macska, de ez mára már ott tart, hogy már nagyon ritkán van nálam, heti 1-2napot. Apummal továbbra is úgy viselkedik mint eddig, őt nagyon szereti, hát engem már nem annyira.. Úgy érzem ez is problémát jelent, hogy abszolút nem tekint már gazdájának, és úgy érzem ez még jobban nehezíti a dolgot, mert nem hallgat rám, nem tisztel, nem érdeklem. De én akkor is szeretném, ha legalább eltűrnék egymást.

Az ivartalanítást mindenképp megcsináltatom, régóta tervezem, csak van bennem egy indokolatlan félsz, persze az eszemmel tudom, hogy így többet ártok nekik, mint mondjuk amennyi kockázattal a műtét járna.

Egyébként megnyugtató, hogy van remény, és más hasonló helyzetben levő cicáknak már sikerült a békés együttélés :)