A macskák mennyire tudatos lények, gondolkoznak úgy mint mi?

AZ egészen biztos, hogy sokkal inkább a pillanatban élnek, tehát így, hogy percekkel előre tervez, morfondírozik, ilyen nem igazán létezik.

Tehát ha kint melegebb van, egyszerűen elindul a melegebb felé, mert ott jobb.

Még a vadászatnál is, ahol kell némi "tervezés" sokkal inkább az ösztön hajtotta felfokozott lelkiállapottal sodródnak, és követik egymást az események.

1. vagyok.

Két macskával vagyok egész nap otthon, bőven van időm figyelni a viselkedésüket.

Bár még mindig tartom, hogy az alap kérdésre választ senki nem fog adni, az, hogy van logikájuk és intelligenciájuk, bizonyított tény. Az is, hogy ez ugyanúgy változó náluk is, mint nálunk. Az alábbiakat szinte mind a fiúmacskám produkálta, a másik átlagoska. Ijesztően okos kis dög :)

- Mindketten nyitják a fiókokat, viszont míg a leány a szélét kaparássza, a fiúcska megtanulta használni a nyitógombját. Úgy, mint mi. Rárakja a mancsát, befogja a karmaival, mintha ujjak lennének, és simán kihúzza. Ismerősre frászt hozott vele.

- Szeret pancsolni a csapban. Úgy szokta jelezni, hogy most már idő van, hogy belelöki a dugót, és megpróbálja a helyére tenni.

- Szintén csappal kapcsolatos: átejt minket :D Ha nagyon nem nyitjuk ki neki, akkor jelez az alomnál. Az ember lánya rohan kiszedni, persze üres, de kezet azt így is kell mosni. Ő már a csapban hemperegve vár.

- Hogy kipróbáljam, érdekli-e őket, készítettem egy nagy tojástartóból, és szívószálból "vakondcsapkodós" játékot. Eleinte oldalról próbálták a szívószálat kibányászni a karton alól, majd rájöttek a játék lényegére, azóta rendesen csapkodják, esetleg a lyukon át kihúzzák a helyéről, de engem hátul sosem piszkálnak :) Közben rengeteget gondolkodnak, ha az ember teljesen megáll, tehát semmit nem érzékelnek, böngészik a lyukakat, hogy vajon melyiken fogom legközelebb kidugni.

- Mindketten tudják, honnan ered a piros lézerpötty. A fiúmacsek azt szokta főleg kiszedni a fiókból nekünk.

- Kommunikáció: szintén a fiúcska, rengeteg hangjelzést használ, legalább tízszer annyit, mint a másik. Mindenre élesen különböző dolgokat "mond", gyorsan meg is tudtuk jegyezni. Szó szerint mindenre, megállás nélkül szövegel, ha szeretne valamit, ha unatkozik, ha köszön, ha jelez, ébreszt, ha beköpi a lányt - ilyet is szokott :D -, külön mondandója van a lézerre, és az egyéb játékokra. Ha nem akarjuk felfogni, mutogat is.

Nekem ez utóbbi egyértelműen az intelligencia jele. Jobban kommunikál velünk, mint mi velük.

Akármit szeretne, azt simán a tudtunkra tudja adni, különböző módszerekkel próbálkozik, hogy meg is értsük.

Arról nem is beszélve, hogy a macskák egymás között nagyon elvétve adnak hangjelzést, ezt külön nekünk találták ki, mivel az arcjátékukból nem értünk.

Bár az is lehet, hogy ő nem is macska, hanem idegen álcázva, mert néha tényleg ijesztő, milyen okosan tud nézni... ezt már egész picikorában megállapítottuk :)

Ja, hozzátenném, hogy hacsak épp nincsenek haragban, véd- és dacszövetség van a két macska között.

Onnan tudom, hogy ha valami disznóság folyik a konyhában, hogy az egyikük őrt áll az ajtóban. Ha észrevesszük, leadja a drótot, és mire kiérünk, már a földön ülnek mindketten, mint a kisangyalok :))

Jaj, ezek is aranyos sztorik :D

Úgy tűnik, a kandúrok kicsit jobban haladnak a korral :D

Nekem is volt alkalmam megfigyelni, milyen az ösztönös, és milyen a tudatos reakció részükről.

Amikor a kissrácot ivartalanítottuk, a másik megszagolta, és onnantól menekült előle, fújt rá. Ösztönös reakció, így védekezik a beteg társai ellen.

A leány is nemrég ivartalanítva lett... a doki szólt, hogy az érzéstelenítő droghatású, így ne nagyon engedjük ki a hordozóból, míg látszik rajta, hogy el van szállva. A másik lefeküdt a hordozó elé, és finoman benyúlt, megtapogatta az arcát, hogy mi van vele, onnantól pedig el se lehetett mozdítani mellőle :) Egész végig, míg gyógyulgatott, vigyázott rá, ha játékra is hívta, nem ugrott neki.

Durva, de nálunk én vagyok a "mama", és tök magától kezdte mondani. Eleinte azt hittem, én hallom bele, de mióta viccből a férjem is így nevez, a macska csak akkor használja, ha engem hív ki valahova, a férjem más megnevezést kapott :)

Nálunk a legjobban azt tudják mutatni, ha be akarnak bújni a paplan alá, közénk. Megállnak a szélénél, és finoman emelgetik a kis mancsukkal, közben nagyon szuggerálnak, hogy vegyük már észre, mit akarnak :D