Macskapárti vagyok, csak nem tudok róla? Olvass tovább!

"A macskám igazi önálló élet..." Ha ezt pozitívumként írtad (márpedig nagyon úgy tűnt), akkor egyértelműen macskás vagy. (Ami a "kutyásságot" nem zárja ki. :) )

Én is mindig azt hittem, hogy kutyás vagyok. Aztán lett két macskám és egyszerűen lenyűgöz, hogy két kis önálló (egymástól teljesen különböző) lény él velem egy háztartásban. :D:D

A kutyákat is imádom, de ők "bármilyenek" képesek lenni azért, hogy a gazdi szeresse őket; állítom ha anyukám labradorja a fejébe venné, hogy anyám zöld kutyát akar, hát ő kizöldülne, csak, hogy a kedvében járjon :D:D

...

a macskák viszont egyetlen háklijukról sem fognak le mondani a kedvedért, ők olyanok, amilyenek és kész. :)

Ha neked ez tetszik, akkor igen, azt kell mondjam, hogy macskás vagy.

Én szeretem a kutyát is és a macskát is. Mindkettőt másért.

Kölyökkoromtól mindig panellban laktunk, és anyám mindig szerzett nekünk macskát. Kiivartalanított nőstényeket, akik mindig egyeztek abban, hogy óriásiak lettek, gyönyörű szőrük volt, a korral egyre hisztisebbek lettek, és senkit sem szerettek a családban.

A velük szerzett számtalan rossz tapasztalat ellenére mindig macskásnak vallottam magam, mert már a macska látványa, szép, kecses mozgása, gyönyörű szeme is megörvendeztet, ha nem nyúlhatok hozzá sem, akkor is, mert a legutolsó macska anyáméknál a szőnyegre kakált, ha csak meglátott is.

Aztán én vidékre költöztem, és alapvető volt, hogy szerzek magamnak saját cicát. Mindjárt kettőt adtak. De az összes szomszéd azt javasolta, szerezzek magamnak egy kutyát is, nehogy betörjenek. Amilyen amatőr kutyatartó voltam, kapásból rám sóztak egy nagyon édes kölyköt, azzal, hogy nem nő nagyra, deehogyis. Akkora lett, mint egy jegesmedve.

Az a kutya nagyon kedves. Minden macskát elfogad, eltűri, hogy rajta ugráljanak, harapdálják, mindent megeszik, hihetetlenül okos, engedelmes, nagyon barátságos, igen megbízható és hálás. Mindig velem volt, és mindig szeretett engem. Akkor is, amikor dühös, hisztis, csóró, vagy cinikus voltam. Az életemet is rábíznám.

Macskából most van a hatodik. Kit autó ütött el, kit kóbor kutyák téptek szét, mindnek az elvesztését nagyon meg is sirattam, de a kutya megmaradt, mert ragaszkodik hozzám. Nem megy el, csak ha én is, és be lehet zárni, ha tudom, hogy meg kell tennem a biztonsága érdekében.

Jelenleg egy kis ivartalanított vörös kandúrom van, igazán kedves és eredeti kis személyiség, és változatlanul elgyönyörködtet. Örömmel simogatom meg, szeretem kényeztetni és szívesen istenítem őszentségét, ha úgy óhajtja, mert igazán dísze a lakásomnak. Önző kis pasa, de én szívesen hódolok neki.

A kutya más. Ő a barátom. Néha nézzük vele a macskát, és megbeszéljük, mennyire mázlisták vagyunk, hogy ilyen szép macskánk van.

Azt hiszem, idővel kutyás lettem. Mert felnőve megtanultam becsülni a hűséget és a feltétlen elfogadást. De a mai napig azt mondom, a macskáknál szebb teremtménye nincs az Istennek.