A macska aranyos állat?

Aranyos, idegesítő, pofátlan... Én jobbára az elsőt tapasztalom, de ők sem egyformák. S persze roppant önfejűek, ami miatt nagy a hasonlóság köztünk :)

Ismertem egyszer egy túlélő típust. Nem igazán volt aranyos.

Elkapta az egeret és a nála nagyobb patkányokat is. A kölykeit többnyire hagyta elpusztulni, egyetlen almot szoptatott egy rövid ideig, aztán odavágott nekik egy hatalmas patkányt, szerencsére a kismacskák nagyon korán tudnak húst enni, akkor is, ha benne van a csont is.

Ha átjött hozzánk (a szomszédé volt), végigpofozta a mi macskáinkat, elette az ételüket, majt lelépett. Nyilván nem lehetett megsimogatni.

De a szomszéd macskájaként nem élte volna túl, ha nem kemény s nem volt elvárható, hogy ölbecica legyen.

De ismertem gyáva, bizonytalan és "aranyosan várom, hogy megközelítsenek és hozzám érjenek... akkor aztán folyhat a vér!" típusokat is.

Büszke, válogatós "majd szólók, ha megsimogathatsz, most nem. most adj ennem" macskája is volt anyámnak, nagyon kedvelte.

De a tapasztalataim szerint a legtöbb emberhez szokott macska aranyos, bújós, simulós, aki imádja, ha foglalkoznak vele.