Volt már veletek ilyen?

Mindig figyelem az olyan facebook csoportokat, ahol gazdikereső cicák és kutyusok képeit osztják meg, sokszor én magam is segítek egy-egy megosztással.

Van már otthon egy 5 éves ivartalanított cicám, ő is mentett cicus volt, alapítványtól fogadtam örökbe pár hetes korában. Igazi kis herceg lett belőle, ízig-vérig szobacica, éjszakánként velünk alszik az ágyban, egyszóval a szívünk csücske. :) A Doktorbácsi is mindig megdicséri, hogy milyen gyönyörű macsek, mikor megyünk hozzá az éves oltásokra. :)

Azonban most teljesen beleszerettem egy másik, árva kis gazdikereső cicába, és szeretném elhozni.

Már meg is tettem volna, hiszen még egy macska már nem oszt, nem szoroz, ahol egynek jut, ott jutna kettőnek is... viszont ez most elég nagy dilemma nekem, nem tudom, mit csináljak. A párom az első cicámmal is nehezen barátkozott meg (azóta már a legnagyobb cimborák a világon, viszont több cicára egyelőre még nem sikerült rávennem, még meg is ígértem neki, hogy inkább nem nézegetek gazdikereső árva cicás képeket, mert csak a saját szívemet fájdítom vele). A 4 éves cicámmal jól elvannak, de mikor említettem neki a kis újoncot, inkább lebeszélni próbált róla. A másik gond, hogy jelenleg albérletben lakunk, többedmagunkkal. A lakótársaink nagyon szeretik a 4 éves cicánkat, sokszor ők "bébiszitterkednek", mikor mi elmegyünk valahová, stb, de nem tudom, mit szólnának még egy macsekhoz.

Plusz télen tervezünk elköltözni teljesen külön, ott már nem lennének lakótársak, de nyilván egy költözés se könnyű, nem biztos, hogy pont most kellene új kiscica a családba....

Van egy csomó ellenérvem. De valami annyira megfogott abban a csöppségben, hogy egyszerűen nem hatnak az észérvek sem! Akárhogy próbálom, nem tudom magam lebeszélni róla még észérvekkel sem. :) Szerelem volt első látásra, és tudom, hogy mindent megadnék neki, nagyon jó sora lenne nálunk, ugyanúgy szeretném, mint a másik cicónkat.

A körülmények talán most még nem a legideálisabbak a lakótársak és a közelgő költözés miatt, de lenne egy szerető, meleg otthona, ahol gondoskodnának róla, és szerintem ennél többet nem kérhet egy árva cica, költözés ide, lakótársak oda. :) A párom is csak addig ilyen karótnyelt, amíg nem dorombol ott az ölében az a kis csöppség, ismerem már. :) Most még ő maga Mr. Nemkelltöbbcicaide, de amint meglátja, nem fogja tudni letenni semmi. A 4 éves macsekkal olyan nagy egyetértésben bújnak össze esténként tévét nézni, mintha mindig is így lett volna. :D

De közben meg bennem van, hogy mi van, ha mégse jó ötlet elhozni? Ha lenne rá olyan gazdijelölt, akinél ideálisabb helye lehetne, mint nálunk?

Nagyon nehéz, mert teljesen beleszerettem ebbe a kiscicába, és szívesen elhoznám, de az eszem (és a párom) egyelőre mást mond.

Volt már veletek ilyen? Mit tettetek? Vagy ti mit csinálnátok ebben a helyzetben?