Hogyan lehet túltenni magatokat a kedvencetek tragikus elvesztésén?
Cicám még nem volt egy éves sem. Vigyáztunk rá, amennyire csak tudtunk, lakásban tartottuk, egyetlen veszélyforrás az ablak volt. Aztán meg... Eső után megcsúszott, leesett, és végül az állatklinikán ma éjjel meghalt. Ritka szeretnivaló cica volt, nagyon bújt mindig, jött oda hozzánk, szeretett ölben lenni, szeretett mellettünk lenni, ragaszkodott hozzánk. Félek, hogy soha többet nem találkozom hozzá hasonlóval.
Egy ilyen váratlan, korai haláleseten hogy lehet túltenni magatokat? Nagyon kötődtem hozzá, és a párom is, macskát így még nem sirattak.
Mennyi idő múlva lesz, hogy nem bőgöm el magam a megrágcsált virágaim vagy a pizzával együtt érkező kis háromlábú műanyag cucc (kedvenc játéka) láttán? Ti ezt hogy tudnátok kezelni?
Előre is köszönöm.
6. emeleten lakunk, mindig figyeltünk rá. Mindig. Sokszor kellett már onnan leszedni, éppen terveztük, hogy szúnyoghálót szerelünk már oda, mert ezt így nem lehet. Ez az egy ablaka van a lakásnak. Sosem hagytuk nyitva, hogy a cica felügyelet nélkül volt. Max bukóra nálunk is.
Félek tőle, hogy ha lesz új cicám, akkor nem fogom ennyire szeretni. Azt se tudom, lesz-e egyáltalán. Nagy cicabarát vagyok, tinikoromon is a régi öreg cicám kísért végig, közelebb álltam a családi macskához, mint a szüleimhez. Az öreg cica is télen pusztult el, de ő már vagy 19 éves volt, és fél éve gyengélkedett, arra rá lehetett készülni, és nála elmondható volt, hogy teljes életet élt. Ez a kis butus meg... Fogalmam sincs, hogy szedem össze magam ezek után, borzasztóan megszenvedem az elvesztését. Ma még szabadnapot is kértem ki, egyszerűen nincs erőm semmit se csinálni.
Nagyon sajnálom!
Biztosan szeretni fogod az új cicát is, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejted az előzőt.
Amikor az én cicám betegségben meghalt 7 évesen, kisebb idegösszeomlást kaptam. Napokig sírtam, én, aki évek óta nem tudott sírdogálni.
Nagyon gyorsan befogadtam egy talált, kidobott macsekot, aki más személyiség, mint az előző volt, de annyira kedves, szeretni való és szeretetteljes, hogy nagyon sokat segített feldolgozni az előző halálát. Imádom őt.
Részvétem a cica miatt! :( Teljes mértékben át tudom érezni a fájdalmadat! Nekem áprilisban halt meg a cicám, 10 hónaposan. Kertes házban élünk, a cica soha nem ment le az útra, aznap először és utoljára. Mindig a szomszéd fekete cicájával játszottak, futkároztak a mertünkben vagy a szomszéd kertjében. Nagyon nagyon szerettük, sokszor sírok miatta, mikor eszembe jut. Érdekes módon néhány napra a mi cicánk balesetére a szomszéd cicáját is elütötték. A cica gazdája nem szokott vele foglalkozni,
tőle meg is halhatott volna az úton. Mi mentettük meg. Pont hazaértünk a sétánkból és láttuk, ahogy elütik. Szörnyű volt. Ne haragudj, hogy kicsit elkanyarodtam, visszatérve kérdésedre én is nagyon rosszul érzem magam a dolgai láttán, általában elsírom magam. Ő számomra pótolhatatlan és örökké az is lesz. Amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá, keress egy új cicát. Nekünk a baleset után két hónappal lettek cicáink. Nagyon szeretjük őket és rájuk már jobban vigyázunk, nem szeretném még egyszer átélni azt a borzalmat, ami előző cicánkkal történt. Enyhítették fájdalmamat. Szerintem rajtad is tudna segíteni egy kiscica. Legalábbis enyhítené a fájdalmadat ... biztosan nem szeretné a cicád, hogy szomorú legyél.
Én mindig erre gondoltam és arra, hogy sok felelőtlen gonosz ember miatt nagyon sok kiscicának az sem adatik meg, hogy megérje az 1 hónapos vagy akár az egy hetes kort... Az én Cirmim pedig velünk lehetett majdnem egy éves koráig...
Nagyon sajnálom a cicádat. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!