Hogy tegyük túl magunkat a cicánk elvesztésén?

persze h normális..az ember nem csak emberhez tud kötődni...

nagyon sajnálom a cicát..és h most szomorúak vagytok..

a lakótársra meg haragszom.

a másik cicára meg vigyázzatok nagyon.

Persze, hogy normális, pláne ilyen értelmetlen és szörnyű halál után. Őszinte részvétem! Majd idővel enyhül a fájdalom.

Egyébként milyen magasan laktok? Barátnőméknél 5 emelet zuhanást simán megúszott a cica kisebb zúzódásokkal.

Nekem több cicám is elveszett, egyiket kapu előtt ütötte el egy autó (csak a tetemet találtam meg pont a házunk mellett) a másik meg egyszer csak sosem jött haza, és a legutolsó az még csak 1 hónapos volt és valószínű hogy kicsalták az udvarról. Nagyon nagyon fájt az elvesztésük normális. De most van egy 3 hónapos cicám akit alig merek kiengedni az udvarra, nehogy elvesszen, baja essen vagy bántsák. Nekem most ezzel kell valamit kezdenem, hogy ezt tudjam küzdeni. Én már annyiszor csalódtam cica miatt, hogy már tényleg belehalnék ha az én pici cicámnak baja lesz. Csak félek, hogy így meg megbolondul itt bent. (Azért ki van engedve időnként napi fél óra max - és akkor is fölötte állok)

Szóval teljesen normális. Nekem csak az idő "gyógyította be" a sebet. Meg az hogy az anya cica az (korábban említett 3 elveszett cica anyja) mindig velünk volt. Sajnos már ő is elpusztult azóta, mert öreg volt 12 éves körül... Szóval én már 4 cicát vesztettem el. De az idő csillapítja a fájdalmat, és ha van kihez bújni... barát, a másik cicával törődjetek sokat, addig is lefoglaljátok a gondolataitokat. Higgy nekem én tudom milyen... :S És Sajnálom nagyon a cicátokat. Legyetek jók, és ne szomorkodjatok túl sokat.

Nekem 20-ig volt egy hihetetlen aranyos és szép cicám. Egyszer találtam őt a suliból hazajövet, megláttam, és belé szerettem. A cica követett, én pedig nem bírtam otthagyni. 20-án elütötték. A szívem szakad meg érte. :(

2 napig volt egy fekete cicánk, akit 21-én kaptam ismerőstől. Visszakérte. Összetört a szívem.. Teljesen.