Panelből kertesház. Meg tudnák szokni?

Az elsővel egyre gondoltunk, miért nem járkálhatnak ki-be?

Mi kertes házban lakunk, velünk alszik éjjel a cica, de nappal sokszor magától kimegy, vagy nyávog, hogy ki akar menni. Aztán visszajön.

Egyet kell értenem az első két válaszolóval, tényleg miért nem járkálhatnak majd ki-be ? Ha 5 éves korukig lakásban voltak, kétlem, hogy hamar meg fogják szokni a kertet. Két hétig egyáltalán ne engedd ki őket, utána meg legyenek kinti-benti macsekok. Második válaszoló : nálunk is így volt előző cicánknál. Délután négy-öt-től bent volt reggel hét-nyolcig. De nappal is amikor éhes volt vagy csak egy kis simit akart, akkor nyávogott az ajtón kívül, hogy engedjük be. :) 10 hónapos volt és kb. három hónapja volt teljesen szobatiszta. Eleinte raktunk neki egy dobozba almot, de csak ritkán használta. Aztán már nyávogva jelezte, ha kellett neki és mi kiengedtük ilyenkor.4-5 hónapos lehetett, mikor hozzánk szegődött, nem engedtük ki hetekig, nagyon féltettük. Egyszer kb. három hét után véletlenül nyitva hagytuk az ajtót, ki is ment rajta, azt hittük nem jön vissza, de szerencsére csak fölmérte a terepet és meglátogatta szomszédunk macskáját, legjobb barátok lettek. :) Furcsa, hogy soha nem lepett meg minket, azzal, hogy pl. nagy hassal jött volna haza vagy egyszer csak bemutatta volna gyerekeit. Pedig a szomszéd cica fiú. Kb. ugyanannyi idősek. Rengeteget játszottak együtt.

Elmentem suliba, akkor még nem gondoltam, hogy az lesz az utolsó napja (2015.április 22.). Soha nem ment le az útra. A legtávolabbi helyek ahova elment : szomszédok és a kertünk. Mikor hazajöttem, azt sem tudta anya, hogy hogyan mondja el, hogy elütötték Cirmit. Abban a pillanatban, mikor kimondta anya a rossz hírt, el sem akartam hinni, fel sem fogtam, hogy ez a valóság, nem csak egy rossz álom. Megsimogattam utoljára, elbúcsúztam tőle, eltemettük. Sírtam, nagyon szerettem. Eltemettük, de csak néhány órával később esett csak le, hogy ő nincs többé. Nem dörgölőzik hozzám, nem látom már, ahogy alszik az ágyam végében vagy a fejemnél, nem hallom többé már a hangját és nem látom soha többé. Sírva fakadtam és a mai napig is, ha eszembe jut, elsírom magam. Nagyon szerettem, vele egy jó barátot veszítettem el. Tudom, hogy rajtam kívül már sokan átélték ezt, de tényleg nem kívánom senkinek sem ezt az érzést....szörnyű

Szóval tényleg nagyon vigyázz rájuk! Ne engedd ki őket, két, három hétig, nehogy bajuk legyen. Idén kaptak már oltást ? Ha még nem, akkor el kell őket vinni, mert elkaphat bármilyen betegséget, vírust, fertőzést. Lehet, hogy be kell szerezni egy-egy bolhanyakörvet is neki, mert a környéken lehetnek bolhás macskák is .

Vigyázz rájuk nagyon! Sok szerencsét a cicák kertes házba szoktatásához!

Ne haragudj, ha túl sokat írtam, és mert leírtam a mi rossz tapasztalatunkat, de úgy gondoltam ez ide tartozik. Mi tényleg nagyon szerettük a mi dorombolós "kis" cicánkat.

Ja és még egy dolog, ha kiengeded őket 2-3 hét után, akkor eleinte csak felügyelettel, nehogy v.mi bajuk essen.