Egy 7 hónapos lánymacska elidegenedése és elvadulása visszafordítható?
Kislány cicánk az utcára rakás küszöbén áll (ivartalanítás után), fontos lenne minden tipp, tapasztalat. Szeretem a macskákat, gyerekkorunkban több is volt, bár a mostani nem hasonlítható egyikhez sem. Szagokra fordítva reagál például... imád minden büdöset, cipőbe lógatott fejjel "szipuzik", sokáig az almában akart aludni-pihenni... sokszor büdös, nem nagyon tisztálkodik. Ráadásul boltban vettük, és szerintem hamar választották el, mert minden plüss takarót monyászik, vagyis két melső mancsával gyúrja, miközben nyalja, rágja, szopogatja és dorombol... Még nem ivarérett.
Nemrég a lányommal(3,5 éves) el kellett utaznunk 1 hétre. Addig a cica a férjemmel maradt. Előtte sokszor simogattam, játszottunk, én adtam neki enni és én neveltem. Nem mehetett fel sehova a konyhában, legfeljebb a székekre. A lányommal szintén jó volt a kapcsolatuk, játszottak, mindig együtt aludtak(!), simogatta... Férjem nem etette, nem nevelte, nem simogatta. 1 hét után amikor meg akartam simogatni először, akkor rámfújt, és a tenyerembe kapott. Viszonyunk azóta(2 hét) alig enyhült. Próbálom visszaédesgetni. Simogatom, már nem csapja hátra a füleit és nem fúj rám, néha még elmenekül, felvenni nem tudom. A konyhai neveltetése megszűnt, mindenhová felmegy, de les engem, és amint ránézek, már szólás nélkül elmenekül. A férjemet imádja. Amikor megjön munkából, ott fetreng a földön, dorombol, felugrál rá. A kislányomat pedig támadja(!). Amint nem figyelek oda, rögtön négy lábával közrefogja a lányom lábát, karmait belemélyeszti és harapja. Nem játékosan, nem kedvesen, csupa sebhely. Már az egyszerű pisilést is gyorsítva próbálom végezni, mert szerintem a cica lesben áll, figyel, mikor nem vagyok, nem lát, már rá is mozdul a lányomra... Korábban őt várta haza, neki nyávogott és dorombolt az ajtóban. Azóta a cica a nappaliban alszik, egyedül. 2 hét alatt ismét megtanulta, hogy tőlem kap enni, de nem nekem dörgölőzik nyávogva, hanem a körülöttem lévő tárgyakhoz(székláb, asztalláb, fal).
Talán ez minden, amivel körbeírhatom őt, és a helyzetet. Mivel a hatodik hónapban vagyok, így nagyon félek a cica viselkedése miatt. Ha a legjobb barátjával, alvótársával(3,5 éves lányommal) így viselkedik, szerintem az új jövevény kifejezetten veszélyben lenne. Érdeklődünk ismerősöknél, kinek kellene, de senki nem szereti a macskákat. Marad az utcára tétel, bár inkább szeretném visszafordítani valahogy. Sok mindennel próbálkozunk, de így is hosszú lett a leírás. Minden ötlet segíthet...
Tegnap a férjem egyik munkatársa elvállalta a cicát. Kölcsönös szimpátia esetén magához venné. Ez nagy megkönnyebbülés, mert nem akartam ezen agyalni, ha hirdetéseket adnánk fel, az már a lemondást jelentené.
Gondolkodtam én is egy másik macskán. Félek, hogy fordítva sülne el. Egy kiscica talán előhozná belőle az anyai ösztönöket, megtanulna gyengéden játszani, pátyolgatná és tisztogatná, amivel ő maga is talán megtanulna tisztálkodni... De nem vagyok nagy macskaszakértő. Mi van, ha fordítva sül el. Lehet nem jönnének elő az ösztönök, bántaná és durván játszana vele is, vagy a kiscicát is a saját szokásaira nevelné... Egy felnőtt macskát rizikós magunkhoz venni szerintem.
Az ivartalanítást a cica eddigi dokija így vállalja. Jó orvos, és félnék lecserélni pont erre a műtétre egy ismeretlen dokira. Ő az a fajta, aki nem megélhetésért csinálja, imádja az állatokat, foglalkozik velük. Szerintem ha azt hazudjuk, hogy már műthető, legkésőbb a műtétnél lebuknánk. Biztosan látná rajta, hogy még nem, talán már előtte is.
Sokan írtátok az ivartalanítást. Lehet kap még időt, várunk. Próbálkozunk tovább a simizésekkel, és ivartalanítás után vesszük csak nagyon komolyan a problémát. Ha egy hónapig ürülnek utána a hormonok, akkor az még benne lesz a türelmi időben.
Lehet, csak hormonok, tinédzserkor. Végülis, ha ezt megvárjuk, akkor vagy megoldódik, vagy legalább kizártuk, mint alternatív okot.
Hú, hát, bocs, de nekem a válaszodból az jött le, hogy nem sok mindent tettél a magadévá abból, amit írtunk.
A másik macska lehetőségnél az lenne a lényeg, hogy legalább vele egykorú, de inkább idősebb macska tanítsa meg a helyes viselkedésre. És az idősebbek közül is csak a jó kiállású, bátor és erős egyedek jöhetnek számításba, a félősebbek nem. Egy kisebb macska hogyan tanítsa meg? Te sem a lányodtól tanulsz, hanem az anyukádtól. A kicsivel ugyanúgy nem tudna normálisan játszani. Egyébként pontosan a felnőtt macskákkal van a legkevesebb rizikó, mert azoknak már megvan a kialakult személyiségük, látszik, hogy milyenek, míg a kicsiknél nem lehet biztosan tudni mi lesz belőlük.
Nem kell hazudni, hogy már műthető, simán műthető már ivarérés előtt is. Lehet vannak olyan dokik, akik ezt nem fogják fel ésszel, de azok annyit is érnek.
Amit valaki linkelt a játékagresszióról, azon is értelmes dolgok vannak, nem tudom elolvastad-e.
A te tök jó orvosod nem követi a szakirodalmat. Több mint 10 éve tudjuk, hogy egy kilós testsúly fölött már nyugodtan lehet ivartalanítani és MINDENKÉPPEN az ivarérés előtti ivartalanítást kell előnyben részesíteni.
Ha nem vállalja, akkor máshoz kell vinni, vagy közölni vele, hogy márpedig megcsinálja. Annak idején velem is eljátszották, hogy várjam ki míg spriccel a kandúr meg stb. én meg közöltem, hogy NEM várom ki és nem érdekel mit mond, manapság már nem itt tart a tudomány, nézze meg a saját kamarájának az ajánlásait és műtse meg a legelső szabad időpontban. Megműtötötte azóta is odajárunk és nincs harag.
Szerintem te pontosan tudod mit fogsz csinálni, és felesleges volt ide kérdést kiírni. Mit nem értesz azon, hogy egy begyepesedett orvos miatt később tejmirigy daganatot kockáztatsz a macskádnál, ami kb. mindig rosszindulatú és gyorsan terjed?
Megegyeztünk a férjemmel, a cicát megműttetjük, nem várjuk meg egyébként. Ez lett a végső döntés. A dokinak amúgy is fizetni kell, szóval nem mondhat nemet.
Olvastam mindent, hasznosak voltak. Mostanában nem tudtam netezni.
Nem az volt a kérdés, hogy kitegyük-e. Gondolom az utolsó két hozzászóló nem olvasta el az írásokat.
Ha egy középiskolás azt mondja, hogy a bukás szélén áll matematikából, majd elkezdi sorolni a konkrét problémáit és segítséget kér, akkor se szídná szerintem senki azért, hogy miért akar megbukni.
Az efféle hozzászólások nem hasznosak. "Minden ötlet segíthet..." Ez volt a leírásban. Még csak tapasztalt emberekre se szigorítottam a dolgot. Szídás és egyéb spam-ek helyett bármilyen ötlet segíthet vagy nekem, vagy esetleg egy hasonló problémákkal küzdőnek.
Jó, hogy megműttetitek (ha nem csak azért írtad, hogy ne lovagoljanak ezen a válaszolók) de az, hogy nincs egyetértés az orvosok között az nem azt jelenti, hogy a laikusnak nem lehet véleménye. Főleg úgy, hogy vannak orvosok, akik követik a szakirodalmat és nem ragadtak le a 25-30 évvel ezelőtti eredményeknél (ami akkor is csak itthon volt aktuális) ennek rendszeresen hangot adnak, alátámasztják a véleményüket tudományos, mérhető adatokkal, és erről a laikusok is tudnak. SŐT! [link]
A fenti Magyar Állatorvosi Kamara Szakmai, Továbbképzési és Oktatási Bizottsága állásfoglalása az ivartalanításról és annak időpontjáról, az állásfoglalásban található linkben pedig még részletesebb magyarázatot találsz. Ők képzik az állatorvosokat basszus, nem a laikusok mondják, hogy jó az. Az USA-ban már nagyon-nagyon hosszú évek óta bevett gyakorlat a kölykök ivartalanítása és ott annyi idő alatt olyan esetszámmal, amivel ott dolgoznak egyértelműen bizonyítható, hogy a korai ivartalanítás jó, sőt a legjobb.
Egyszerűen itt sok állatorvos leragad a kis praxisában, nem hajlandó haladni a korral, nem vesz tudomást a fejlődésről. Ilyen állatorvoshoz pedig már csak azért sem jó hordani az állatot, mert valószínűleg nem csak az ivartalanítással kapcsolatos ajánlásokkal nem tart lépést, hanem sok egyébbel sem és marhára nem mindegy, hogyan akarja majd kezelni a beteg állatodat, mikor vannak már modern, biztonságos és sikeres eljárások, amiket ő nem ismer és nem használ. Én nem lennék nyugodt, ha az állatorvosom a szakirodalmat, a világ haladását, az őt és a kollégáit KÉPZŐk állásfoglalását a tudomány fejlődését sutbadobná ilyen és ehhez hasonló "érvekkel", hogy "mert" "mer' különben megbolondul" "mer' úgy jobb" (mert kb. ilyen színvonalút érveket hallottam már, meg a kedvencem az volt, hogy az öt hónapos kandúromat azért nem akarta ivartalanítani, mert neki nem kényelmes, hogy nem akkorák a herék, mint egy fokhagyma és macerásabb megcsinálni, hogy amúgy mennyi előnye van amúgy? Ki nem szarja le, csak az érdekli, hogyneki mi a kényelmesebb.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!