A pasim örültnek tart. Valóban az vagyok, ha hiszek a cicák lélekvándorlásában?

Szerintem csak gyászolsz és minden apró reménymorzsába kapaszkodsz, amiben hinni tudsz. Ez nem baj, de a legtöbb ember az emberi lélek vándorlásában se hisz, vagy Istenben, nem hogy abban, hogy majd egy cica, aki körülbelül úgy fog kinézni, mint a te volt cicád, igazából az előző reinkarnációja lesz... Ez meredeknek tűnhet szinte kivétel nélkül mindenkinek...

Nekünk nyár körül halt meg a kiskutyánk, erre pár héttel később egy menhelyen találtak a nagynénémék egy kutyust, ami nem hogy ugyanúgy nézett ki, mint az előző, de valami véletlen folytán még ugyanazt a nevet is kapta, mint amit mi adtunk még anno a réginek. Szóval persze, hogy el lett hozva, még ha kicsit bizarr is volt elsőre.

Ez nem jelent reinkarnációt, de ha tudsz hinni, eleve jobb neked és az életednek. Nem kell erről annyit beszélgetni bárkivel is, főleg, ha az bolondnak tart miatta. Ha egészséges szinten hiszel benne, nem pedig őrült ragaszkodással és meggyőződéssel, hogy ez márpedig így van és a föld is lapos, akkor nincs gond. Ha úgy érzed, ez megnyugtat, kellemes érzés hinni benne ebben a gyászos időszakban, és jobban érzed magad tőle, és ennél nem jelent számodra többet, akkor minden oké. Nem ugyanazt a cicát kapnád vissza, maximum emlékeztetne az előzőre téged.

És ez így van rendjén.

Részvétem, mellesleg.

Orult nem vagy, max nem gondolkodsz racionalisan.

Bar, en elgondolkodnak a helyedben azon, hogy azt a pasit, aki ugy reagalja le a teged irt csapast (gyasz) hogy "orultnek tart", dobjam a verbe... Empatiabol jeles.