Hogyan enyhítsem a gyászunkat?

Sajnálom, és részvétem ha lehet ilyet mondani. :( Sajnos csak az idő segíthet, és az egymással töltött idő. Vedd oda a cicát, és beszélgessetek. Hidd el, meg fog érteni minden szót.

Nekem 23.-án ment el egy kis családtagom...átérzem.

Kitartás, emlékezz róla örömmel, és szeretettel.

A gyász mindig nehéz.

Ettől függetlenül sokat segíthetsz magadon, ha a pozitív dolgokra emlékszel és ezeket zárod a szívedbe nem magát a halált.

Bármennyire is nehéz ez ,nem hiszem, hogy a cicád odaátról ezt szeretné látni hogyan leszel hetekig egy lelki roncs aki csak siratni tud.

Fogadj örökbe egy árva macskát ezzel már is sokat segítettél magadon is biztos "büszke" lenne rád Panka is.

Aki meg csak úgy mérgezget bárkit/bármit nekik speciális hely van a Pokolban fenn tartva. ^^

Részvétem a cicád miatt, nagyon át tudom érezni a fájdalmadat, én is átmentem ezen 3 éve. Az én kandúrkámat keresztüllőtték nagyobb kaliberű puskával. Valahogy még hazavánszorgott, a pinceajtó lehajtott ajtaja alatt találtam meg, amikor már sokadszori hivásra sem jött elő, és keresni kezdtem. Este már nem volt orvos, nem tudtam mit csinálni vele. Ültem mellette és sirattam.... Tudtam, hogy nem fogja túlélni. Másnap reggel bevittük egy állatklinikára, ahol megpróbálták megmenteni, de sajnos nem sikerült. A doktornő mondta, hogy mig tart a műtét, kimehetünk a városba, majd hiv, hogy mi a helyzet. Egy idő után felhivott, hogy sajnos nincs mit tenni, el kell altatni a cicát, a lövedék szétroncsolta a máját és anélkül nem élhet. Haragudtam magamra, mert nem kellett volna magára hagynom, bár akkor már nem volt magánál, mert a műtétre elaltatták. Néha még most is eszembe jut, hogy ott kellett volna vele lennem, amikor elment. Azóta lett másik cicám, de Mackót soha nem felejtem el. Bár ez közhely, de tényleg csak az idő segithet és egy másik szőrmókí:)

tényleg csak az idő segithet, és szerezz be másik cicut

Részvétem! Ez nagyon nehéz dolog, olyan mélyen érinti az embert, hogy azt előtte nem is tudta elképzelni.

Én szinte soha nem tudok sírni már jó ideje, de amikor kb. egy éve meghalt a cicám (altatás), napokig sírtam. Egyedül élek, kiabáltam, zokogtam.

Pár nap múlva befogadtam egy kidobott cicát, akit imádok, sokat segített megkönnyíteni a gyászt, de az előzőt sosem fogom elfelejteni.