Nem nyávog a macskám. Miért van ez?

Több macskánk is volt, egyik sem volt nyávogós; nagyon elvétve nyávogtak.

Mi is most fogadtunk be egy kóbor macskát, szintén udvaros-kertes családi házba, 8 éves.

Egyáltalán nem nyávogott, aztán egy éjjel nagyon hangos és kitartó nyávogással ébresztett. Kimentem, egy megölt egér mellett ült, az ablak alatt. Elég volt neki, hogy láttam - nem volt kedvem éjjel eltüntetni a zsákmányt -, csendben lett. Aztán még néhányszor megismétlődött, ezen kívül nyávogás-csend van.

Ő is nagyon zaklatottan evett, feszült tartással, és minden zajra eltávolodott az ételtől, futásra kész helyzetben várt. Úgy hurcolásztam utána az ételt az újabb és újabb menekülése miatt. Ahogy már írták, előző idejében biztosan kergették el ételtől más macskák, csavargó kutyák, valószínűleg gyerekek, emberek is. Az is lehet, hogy lopkodott, és nyugtalan volt, hogy lebukik.

Jó hónapnyi idő kellett, míg nyugodtan kezdett enni. De azóta is ott kell állnom mellette. Ha elmegyek, például friss vízért, amíg nem vagyok ott, ül a tálkája mellett, és csak akkor folytatja, ha visszatérek hozzá.

Még megsimogatnom sem lehetett nagyon sokáig. Arrébb ment, vagy a kezemre ütött. Igaz, csak puha manccsal, figyelmeztetésül, a karmai be voltak húzva. Most már néha dörgölőzik, kicsit meg szabad simogatni, és van, hogy dorombol is.

Kint, több, nagyon védett helyen készítettem fekhelyet számára, mert már előző macskáimnál is tapasztaltam, hogy egy idő után szeretnek helyet változtatni. Neki, eddigi életében, a biztonsága érdekében, ez nagyon fontos lehetett, ezért volt szükség erre. Úgy is van, 7-10 napig egy helyen pihen, aztán kb. ennyi ideig a másikon, és így vándorol.

Bár erről nem írtál, de nem kell félni a "szobatisztaságtól" sem. Biztosan tudom, hogy nem ismerte az alomtálat, almot. Fekhelyeitől távol, még jó időben, kihelyeztem egy alomtálat, alommal. (Sokak írnak a GYK-n is arról, hogy gond van a használatával. Tapasztalatom szerint a nyitott, legalább 53-55 cm hosszú a jó, és célszerű keretet is venni rá, ez egy kis perem, de meggátolja a kívülre kaparást.) Rögtön szagolgatta, néhány nap múlva óvatosan, egy lábbal belelépett, később bele is ment, szagolgatta. Ekkor elhelyeztem benne néhány friss kaki-darabját, majd mikor már bizalommal volt benne, első mancsát megfogva, kapirgáltattam vele. Persze mindjárt kiugrott. Ezt néhányszor megismételtük. De kint nem használta.

Aztán következett a hűvös éjszakára való házba beengedés. Ez is többszörre valósult meg, nem mert bejönni, nagyon hamar kimenekült stb. Mikor végre bent mert tartózkodni, alaposan megszagolgatott mindent, az almot is. És néhány óra múlva belement, kapart, leguggolt, eltemette. Lapátkával megpiszkáltam, odapisilt. És azóta is használja.

Szerencsések vagytok! Én sokszor azt kívánom, bárcsak néma lenne a cicám. Nagyon hisztis, ha a lakásban van, külömböző hangszíneken ovákol, jóformán csak akkor van csendben, amikor alszik. Ha az udvaron van, sokszor üvöltözni szokott, csak úgy magától, de olyan hangosan, hogy szerintem az utca végén is hallják. Pedig egyébként ivartalanított kandúr, úgyhogy nem lenne oka efféle hisztire, de ő már kiskorától fogva ilyen. Első nap, amikor hazahoztuk, az egyórás utat végigüvöltötte a kocsiban a hordozóban, szó szerint olyan volt mintha csecsemőt vittem volna haza. Akkor azért elgondolkoztam, hogy tényleg jól választottam e?

De azóta is megvan, már elmúlt egy éves és sok ideget ettünk meg mióta hozzánk került, de megszerettük és hiányozna is, ha már nem lenne. Azért szerintem ha kölcsön adnám nektek egy hétre, utána hálát adnátok az égnek, hogy nem nyávognak a macskáitok, az biztos.