Mi a teendő, ha meghalt a macskám?

Az első pár nap nem lesz könnyű, de vigasztaljon az a tudat, hogy a megélt tíz évet és az emlékeid már senki nem veheti el tőletek.

Ilyenkor még pár napig nagyon érzed a jelenlétét, néha meg is csalnak az érzékeid, szemed sarkából mintha őt látnád mozdulni, de ha oda nézel csak a szél lebbentette függönyt. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire fontos ponttá tud válni az életében egy ilyen kisállat aki mindig várt rád, hogy hozzá is gyere haza, és szinte fundamentális pontjává vált az otthon fogalmának.

Nélküle egyik percben most kiüresedettnek tűnik a világ, másik percben meg érzed a jelenlétét.

De hidd el bárhová is kerül, az már egy békésebb hely lesz, és egykor mi is odakerülünk. Végleges elmúlás márpedig nincs a világban, csak átalakulás, az élőlények életei pedig egy megszakíthatatlan szellemi fejlődés láncszemei, és ebben a fejlődésben a segítségeddel, és amiért neki adtad az idődet, ő most nagyot tudott előrelépni saját fejlődésében. Ezért érzed a jelenlétét, ezért olyan békés most már, mert a te támogató segítségeddel, a szereteteddel sikerrel vette az akadályait. Nem az a lényeg, hogy mikor, hol és hogyan ér véget az út, az a lényeg, hogy ki tudta vívni egy nála fejlettebb lény támogató szeretetét, ami azt is bizonyítja, hogy fejlődésen ment át a kis lelke ösztönlényből, kisállatból végső soron valami fejlettebbé vált. Ezért nyugodtan sírj, de nem kell, hogy csak szomorúság miatt, lehetnek benne örömkönnyek is emlékezve a vele kapcsolatos örömteli eseményekre.

Lelke egy része viszont mindig veled lesz, ezt onnan is tudhatod, hogy most bagatellnek tűnnek egyébként nehéznek tűnő dolgok, én pl. annyira éreztem a jelenlétét és a szeretetét halála után, hogy elhatároztam, megpróbálok áldozatot hozni érte, így letettem a cigit és azóta sem gyújtottam rá, nem is kívánom. Bonyolult dolgok ezek, de szeretettel helyes válaszokat lehet találni, bár megdöbbentő ilyenkor a felismerés, hogy anyagias világunkban jórészt csak a felszínt kapargatjuk és nem tudatosul bennünk, hogy az élet és a létezés jóval tágabb fogalom annál amit a köznapokban megélünk belőle.

Amin még érdemes elgondolkodnod, hogy majd egyszer valamikor amikor úgy érzed már kész vagy rá, egy másik kis állatot is befogadsz, ezzel ismét segítesz, hogy ő is végigjárhassa saját szellemi útját.

Sok macskám volt már és igen, volt kettő is amelyik hasonlóan halt meg. Befogadtam egy cicát hat kölyökkel, és két év múlva kijött az anyacicán a FIP. Orvoshoz jártunk, ő lecsapolta, ezzel nyertünk vagy két hetet. Nem bírtam elaltattatni, mert még jó étvágya volt a vég előtt egy-két nappal is és nem tudtam mennyi ideje lehet hátra és úgy éreztem nincs jogom tőle elvenni akárcsak egy hetet is. Amikor egy este már nagyon gyenge volt, és már a nyers csirkemellet sem ette meg, úgy döntöttem, hogy másnap elviszem altatni, de nem várta meg, este kilenc óra körül ugyanúgy meghalt mint a te cicád. Egyet tudok, hogy az orvosi rendelőben szinte könyörgött a szemével, hogy vigyem haza, nem akar ott meghalni.

Másik cicám tüdőtumoros lett, őt éppen az orvoshoz vittem, de a rendelőben kezdett el a cica ugyanúgy haldokolni, gyorsan adtak neki egy altató injekciót.

Volt még cicám akit baleset ért és a doktor elaltatta, tőle el tudtam búcsúzni.

A nyakmerevséget és a többi hasonló tünetet az agónia okozza, ez minden emlősnél így van, viszont embernél már annyira fejlett gyógyszerek vannak, hogy többnyire nem jelentkezik. Bővebben az ok többnyire valamilyen szerv leállása miatt a keringés a légzés és a hőháztartás láncreakció szerű összeomlása folytán kiváltott roham. Ezt a szervleállást kiválthatja infarktustól, agyvérzéstől kezdve bakteriális agyhártyagyulladáson, tüdőembólián át mérgezésig sok minden.

Igazából az a helyzet, hogy azért nem tudtál volna semmit tenni, mert nem tudhattad, hogy ez mikor fog bekövetkezni.

Később már az események után lehet elemezgetni de felesleges, mert biztosat soha nem fogsz tudni, csak találgatni lehet. Mivel írod, hogy a tüdeje beteg volt én áttétes tüdőtumorra gondolok mint az én cicámon volt.

De nem minden macska hal meg így, a végelgyengülésesek általában elalszanak. De ezt nagyon kevés cica éri meg, mert sokféle betegség és balesetveszély leselkedik rájuk.

Lehet hogy eleinte szenvedett, de nem végig az bizonyos mert közvetlenül a halál előtt békés minden, és azt az egy percet sem lehet egy lapon említeni azzal a tíz évvel amit adtatok egymásnak.

Ezért a helyedben én nem tenném ki boncolásos felesleges tortúrának, hanem mielőbb méltósággal eltemetném.