Sziámi cica mennyire tűri az új társat?

Általánosságban nem, de a saját tapasztalatommal tudok segíteni. Volt egy nagyon szép sziámink, ő kb. 4 évig lakótelepi lakásban élt, aztán költöztünk kertes házba, és így kapott közben egy házimacska lakótársat. Sajnos azért nem általánosság, mert egyik sem volt ivartalanítva, és mindkettő kandúr volt. A sziámi volt a kezdeményező, ott ütötte-vágta a másikat, ahol és amikor tudta. Ahogy megszagolta a "szabadságot", hogy már nem a második emeleten van, onnantól volt, hogy 1 hétig enni se jött haza. Utána is leginkább azért.

Szóval ivartalanított cicánál nem tudom mi a helyzet, de az enyém senkit nem tűrt meg. Veszélyes vállalkozás, de ha ivartalanított, akkor mindenképp növeli az esélyeket.

Nekem most ugyan házimacskám van, de olyan fene egy természet ez is, hogy az idegenekre morog, rajtam kívűl senki nem nyúlhat hozzá, és még egy legyet sem tűr meg konkurenciaként. Ja, és annyira fél kimenni, hogy a küszöbön remeg és kézzel lábbal kapaszkodik vissza :) Így paplanlakó lett belőle.

Az én kandúrom is kapott egy párt, semmi baj nem volt velük. Az első nap párszor meg kellett védenem az új jövevényt, mert a kandúrom olyan izgatott volt, hogy teljesen extázisban játszott és néha kicsit eldurvult. Egyénként jól kijönnek, szeretik egymást.

Azért azt tudni kell, hogy a sziámi cicák arisztokraták, de abszolút társas lények, szeretik, ha van játszópajtás.