Ti sajnáljátok a kóbor állatokat?

Hogy a csodába ne, legszivesebben mindet hazavinném, de nem lehet...

Ez az ország különösen okádék módon bánik (el) a kóbor állatokkal. Egyszer láttam a Városligetben egy anyamacskát a kölykeivel, ketrecbe zárva. Szombat volt, órákig hívogattam a menhelyeket, de vagy fel sem vették, vagy meg sem akartak hallgatni. Máskor éjszaka szembejött velem egy kutya, a nyakán eltépett lánc. Kínomban a rendőrséget hívtam, mondom mit csináljak vele, hazavinni nem tudom, bilétája nincs, mit kezdjek szegénnyel így éjjel, hova fordulhatok? Azt mondja nekem a rendőr a telefonba, idézem: NÉZZEN MÁSHOVÁ. Hát mondom kösz, de maga is jó pályát választott, ha ilyen emberséges... Borzasztó, hogy nincs kit hívni, nincs hova vinni, ha kóbor állatot látsz, ez az ország szégyene.

Hát persze, meg már a csöveseket is mindjárt elkezdem sajnálni, hogy jaj szegények, rohadt csavargók!

Ezeket a kóbor dögöket is rendre utasítanám. Hol vannak már a sintérek?

Igen, sajnáljuk. Én is menhelyről hoztam el egy kutyát, aki sokáig az utcán kóborolt, majd további másfél évet töltött az ebtelepen.

Szörnyű, milyen beidegződései vannak szegénynek, a forgalomtól hetekig félt, ugatta a kocsikat, valószínűleg volt egy rossz tapasztalata velük... ha kaját lát, azonnal szalad enni, mindegy, mennyit kap, többen megszóltak már az utcán, hogy éheztetem a kutyám, holott csak benne van, hogy enni kell, ha van mit (nem is értem honnan vették, gömbölyödik rendesen:)).

Segíteni úgy tudtok, hogy hívjátok a Vigyél haza alapítványt... ha mást nem, telefonban tudnak további instrukciókat adni.

[link]

Nekik van egy mobilos applikációjuk androidra (hogy a többire van-e, azt sajnos nem tudom), ezzel be tudjátok jelenteni ha kóbor állatot láttok, és a magatokét is is kereshetitek.

[link]

Egy kicsit igen.

De én már elég öreg vagyok, sok mindent láttam, és tudom, hogy van ennél ezerszer rosszabb is.

Például éves szinten milliós nagyságrendű állatot csonkítanak meg, és/vagy ölnek meg babonák, és "hagyományos" étkezési kultúra miatt.

Vagy hogy évi 50.000 állatfaj pusztul ki a Földről, az emberi tevékenység miatt.

Vagy hogy a vágóhidakon hobbiból kínoznak halálra állatokat.

Félre ne érts, véletlenül se akarom elbagatellizálni a kóbor állatok sorsát, csak az ember idővel átértékel pár dolgot.

És még csak nem is a rengeteg ilyen dolog keményíti meg az embert, hanem a tehetetlenség.

Ahogy te is írtad, hiába próbálnál bármit tenni, úgysem tudsz.

A tehetetlenség, a kilátástalanság, a remény nélküliség, ez mind hozzájárul ahhoz, hogy az ember már keresztül néz a kóbor állatokon, mint ha ott se lennének.

Sajnálattal úgyse mennek semmire. Ők maguk sem sajnálják saját magukat, ellentétben pl a hajléktalanokkal.

Annyit szoktam csinálni, hogy ha ráérek, vagy van nálam valami apró pénz, vagy a közelben bolt, veszek pár deka lecsókolbászt, és odaadom nekik.

Többre megy vele mint a sajnálkozással, legalább eszik egy jót.

Habár én fiatal vagyok, viszont mivel rengeteget olvasok, tájékozódom a történelemről, így kb. már semmi nem rendít meg. Simán megnézek videókat lefejezésekről, és kb. az jut eszembe, hogy szerencséje van, hogy nem élve felboncolták vagy halálra éheztették, hogy a saját gyerekeit meg kell ennie stb. Mert ezek sajnos mind megtörténtek, sőt ennél cifrább dolgok is.

DE! A kóbor állatok látványát nem tudom megszokni. Nem tudom, miért, de az ugyanúgy megérint, mint gyerekkoromban, egyszerűen minden kutyát be akarok fogadni. Ezért is ideiglenesezek, és azért dolgozom, hogy egyszer legyen pénzem egy kis házra udvarral, ahol lehet egyszerre 6-7 befogadott kutyám.

Igen, sajnálom.

De a sok kóbor állatról az ember tehet! És ellene is!

Ezért propagálom mindenhol az ivartalanítás fontosságát. Nem kellene ennyi nem kívánt alomnak születnie, mert egyszerűen nincs rá kereslet. A menhelyek dugig vannak, ezért nem válaszolnak, ezért utasítanak el kéréseket, mert egyszerűen már nem tudják hova tenni az állatokat. Ráadásul ők nem kapnak állami támogatást, adományokból, és az 1 %-ból tartják fenn magukat. A gyepmesteri telepek az állami intézmények, ott viszont nem babusgatják sokáig a kóborokat, leadottakat.

És ezért akadok ki, mikor nagyon sokan olyannal jönnek (itt a GYIK-on is), hogy ivartalanítsd magad, meg szegény Cirminek, Buksinak egyszer szülnie kell, meg szegény Cirminek, Buksinak szörnyű élete lenne golyók nélkül, stb.

Ha nem lenne túlszaporodás, ha nehezen lehetne hozzájutni macskához, kutyához, mindjárt meggondolnák a kedves gazdák, hogyan bánnak az állataikkal, hogyan vigyáznak rájuk.