Elhoztam tegnap egy cicát, nagyon örültem neki, de ma szeretném vissza vinni. Mit gondoltok?

Érzi rajtad az állat a depressziódat, azért visszahúzódó. Ez így neki is rossz!

Lépj túl a másik cicád elvesztésén. Megkell őket gyászolni, de egész életedben nem sirathatod! Én is voltam ilyen helyzetben! Nekem azóta kettő is van. Nem olyanok persze, de őket is szeretem. Ha nem készültél még fel rá, hogy új állatod legyen akkor bizony nagy hiba volt, hogy elhoztad! Ezt egy kis állattal sem lehet eljátszani! Szedd össze magad, és legalább egy esélyt adj kettőtöknek! Én kiakadnék, ha visszavinnéd, annak a helyében, akitől elhoztad!

Szia!

Én egy menhelyi, illetve kóbor kutyát fogadtam be tavaly decemberben, mert nagyon hasonlított egy régi kutyámra. De tudtam azért, hogy ő nem a régi kutyám lesz.

Kb. három hónapig igazából csak kerülgettük és szoktuk egymást. A szomszédaim közül volt aki már perrel fenyegetett, mert eleinte ha itthon hagytam, akkor iszonyatos hangos és panaszos hangon vonyított, amíg haza nem értem, akár órákon át is. Szóval nem indult ideálisan a dolog, de kitartottam és szép lassan felengedett és megszokott ő is és én is őt.

De eleinte meg sem próbáltam igazán szeretgetni vagy nagy kötődést kialakítani, csak hónapokig hagytam, hogy kialakuljon egy közös életünk, hogy utána legyen csak kötődés, "természetes úton".

Mint a kis hercegben a róka és a kis herceg. Minden nap egy kicsit közelebb, amíg meg nem szelídítjük egymást. :)

Egy állat, akihez kötődünk és elveszítjük, kicsit olyan, mint egy nagy szerelem. A következő kapcsolat eleinte idegen és furcsa, mert az új az nem "ő".

Maradj nyitott és ne várj gyorsan sokat se magadtól se tőle!

Kitartás!

A cica majd megbarátkozik, és el fogja feledtetni veled a másikat. Csak szedd össze magad.

Vagy az jobb hogy visszaviszed, kitudja mi lesz vele azután... te meg a másik cicád után fogsz sírni még nem tudom meddig. Egyikőtöknek sem jó.

tegyéle lé kaját beszélj hozzá. előbb utóbb kijön.

még elég kicsi nehéz neki megszokni ő ilyen.

nehogy visszavidd próbáld elfelejteni ;)

9:03 vagyok. Az tényleg nincs közel, mi bp. mellett lakunk.

Azért még ne add fel ilyen könnyen, játsszatok, barátkozzatok, adj időt mindkettőtöknek. Annyira édes, kedves kis állatok! Olyan könnyű őket megszeretni!

Ha nagyon nem megy, esetleg van itt olyan, aki olvassa, a közeljövőben ezen az útvonalon van dolga és szívesen segítene a cicafuvarban? Nekem Bp-en bárhol jó lenne, nem lakunk messze a várostól, meg tudom oldani és időben is rugalmas vagyok (Gyes). Ennél többet sajnos nem tudok tenni.

De ha így nem sikerül, biztosan találsz helyben is szerető gazdit neki. Te pedig - ha megválsz ettől a cicától - pihenj, váj még, egyelőre nem vagy felkészülve egy új kisállatra.