Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Minden cica elvesztése ilyen...

Minden cica elvesztése ilyen szörnyű vagy csak az első?

Figyelt kérdés
Tegnap elütötték az 5 hónapos kiscicánkat.. Ő volt az első, aki születésétől fogva velem volt, és annyira rossz, tényleg mintha egy családtagot vesztettem volna el... És most bárhova nézek, mindig az jut eszembe, itt mit csinált, oda mikor ment,most mit csinálna... Meg milyen jó volt egy hete.. Meg hogy be kellett volna zárni a szobába, mért pont akkor engedtük ki.. El fog ez múlni? Akárhányszor ránézek a nagycicára meg a mostani picikre, elbőgöm magam.. Van egy ugyanolyan vörös.. Nem tudom, hogy lenne a jobb, megtartani vagy elajándékozni... Még egyszer nem bírom ki ezt.. Mit csináljak, hogy elfelejtsem???
2013. szept. 9. 16:05
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%

nem fogod elfelejteni szerintem...

egy szép de keserű emlék..

amennyiben az ugyanolyan vörös is az utcán járkálna autók között, inkább ajándékozd el..nincs értelme megölni közvetve őt is.

2013. szept. 9. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%

Sajnálom.

Nem, minden alkalommal rossz érzés. Több cicát is elvesztettem már és mindegyiket megsirattam én is. Nagyon meg lehet szeretni őket. :/

Erre nincs megoldás, hamarosan jobb lesz, csak most még friss az élmény.

2013. szept. 9. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 A kérdező kommentje:
Az anyacica már lassan 10 éves, ő sosem járkál át az úton, valahogy ráérzett vagy megtanulta, hogy tilos. Nem tudom, lehet-e még ilyen macskánk... Soká tartott az is, míg őrá rátaláltak páromék.. Nem akarjuk gyilkolászni őket, imádjuk őket, de sajnos az egerek miatt is muszáj tartanunk.. Valahogy ki kellene szoktatnunk őket a kertbe, hogy afelé menjenek, ne pedig ki a kerítésen.. Csak nem tudjuk, hogy lehetne ezt elérni. :(
2013. szept. 9. 16:39
 4/12 anonim ***** válasza:

Nem buták ők, megtanulják, hogy nem mehetnek arra, ha másért nem, akkor félelemből (az enyémek leszaladnak az útról, ha jön egy autó, pedig 30-as övezetben lakunk).


Fel a fejjel!

2013. szept. 9. 16:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:
És hogy értétek el, hogy féljenek? Vagy csak úgy maguktól? Akkor tényleg okos cicák lehetnek... Mi már mindenen gondolkodtunk, beindítjuk a kocsit, durr, valamit ledobunk mellé vagy akármi, hogy a motorhangtól féljen.. Sajnos nem félt, meg is lett az eredménye... Egyébként nálunk is 30-as tábla van, csak épp nem tartják be... 60-70-nel úgy száguldoznak, mintha kanyar se lenne. :S
2013. szept. 9. 16:55
 6/12 A kérdező kommentje:
Lehet az volt a hiba, hogy amint megláttuk, hogy kerítésen kívül van a járdán, utánamentünk, visszazavartuk vagy visszahoztuk... Ha elsuhant volna mellette egy autó, lehet jobban megijedt volna... Meg lehet, kegyetlenül hangzik, de inkább ütötték volna el legelső alkalommal, pár hetesen-egy hónaposan, mint most... Sokkal jobban a szívünkhöz nőtt. :( Legközelebb okosabbak leszünk..
2013. szept. 9. 16:57
 7/12 anonim ***** válasza:
Nem csináltunk semmit, maguktól tudták. Lehet, hogy nekünk szerencsénk volt ezzel. Lehet, hogy nem is a cica "hibája", hanem valami hülye száguldozóé...
2013. szept. 9. 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 MonicaViolet válasza:

Én is ugyanezen megyek keresztül, csütörtök délután ütötték el a kiscicámat, és vasárnap lett volna 5 hónapos. Azóta állandóan rágondolok, magam alatt vagyok, nagyon hiányzik. A szomszéd néni azt mondta, h a kocsi nem ment gyorsan, de Pami valószínűleg megijedt, és pont a kocsi előtt szaladt át. Állandóan azon pörgök, h egyáltalán miért ment ki az út szélére...a kapunk előtt van egy virágoskert néha ott feküdt az anyjával, de azontúl még egy patak, aztán pedig egy füves rész is van, de még a füves részre se szokott kimászkálni se ő, se az anyja. Ráadásul az udvarra naponta ki-beálltunk autóval, a hangjától pedig megijedt, de nem rohant elé, hanem biztonságos helyre húzódott. Aznap szinte egész délután a házunk hátsó teraszán aludt az anyjával, és nem értem h aztán miért botorkált az út szélén...egyszerűen még mindig nem akarom elhinni, h az én drága kiscicám meghalt,állandóan azon agyalok, h mit kellett volna másképp csinálnom. Hiányzik, nagyon a szívemhez nőtt, úgy szerettem mintha a saját gyerekem lett volna :(


Ne felejtsd el, hiszen a szívedben addig él, amíg emlékszel rá. Gondolj arra, h ő egy kis csoda volt, akinek küldetése volt veled kapcsolatban. Nehéz elfogadni, h sok boldog év helyett, miért csak 5 hónapot kapott az élettől,de most már kedvére rohangálhat, egerészhet a mennyországban.

Azt tanácsolom, h írd ki magadból a fájdalmadat, az érzéseidet, a vele kapcsolatos emlékeidet, az valamelyest segíteni fog.

2013. szept. 9. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat; és az utolsónak külön köszönöm, amiket írtál.. Igazad lehet, már attól jobban lettem, hogy ide idegen embereknek leírhattam.. Sajnálom a te cicádat is, remélem, ő sem szenvedett sokat. :( Ilyenkor azért mindig eszembe jut, megéri-e bármilyen kisállatot tartani.. Hiába okoznak rengeteg örömöt, amikor elveszítjük őket, százszor rosszabb... De én sem tudnék meglenni a kutyáim, macskáim nélkül...
2013. szept. 10. 10:32
 10/12 anonim ***** válasza:

Ez mindig fájdalmas. Elveszteni egy állatot.

Én 1 éve vesztettem el a cicám, ak 8 évig volt velem! Még a mai napig minden áldott nap gondolok rá! Ő szoba cica volt, és megélt 8 évet.

Soha, de soha nem merném őket kiengedni. Annál jobban féltem. Szoktak kint lenni. Kennelben. Jó nagy kennelben.

2013. szept. 10. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!