Egyesek miért társítanak a macskákhoz nem létező tulajdonságokat, mint pl. okos, vannak érzései?

Ahogy a 20. írta, ha nem szereted a macskát, megérzi, ő sem fog szeretni Téged. Kár, pedig lecsúszol valami csodálatos dologról.

Az én macskámat meg el nem csalnád semmiféle kolbásszal, egyrészt mert nem neki való kaja, másrészt megérezné ő is miféle ember vagy, és a lehető legtávolabbi zugba próbálna előled elbújni. Vagyis nagyon is lennének érzései Veled kapcsolatban.

Tényleg kicsit elkanyarodott a téma az eredeti kérdéstől:), ami a párkapcsolatokat illeti, ezért elmagyaráznám, mit értettem az alatt, hogy többet kell "dolgozni" egy macska szeretetéért. A korábbi hsz-emben is szándékosan idézőjelbe tettem ezt a szót, mert teljesen egyértelműnek tartom, hogy emberi szemmel óriási különbség van aközött, amit alap esetben egy macskától és egy kutyától elvárhatunk. A kutyát simán elseggelheted, pl nevelő vagy akármilyen célzattal, ugyanúgy imádni fog és ragaszkodni, míg egy macskával ezt nem teheted meg anélkül, hogy törést okozz neki, aminek következményei maradnak a viszonyotokban. Tehát esetükben más módszert kell alkalmazni, igen, többet kell dolgozni azon, hogy sikeresen megnevelhetők legyenek és ezt úgy tedd, hogy a szeretetüket se oltsd ki magad iránt. Ehhez pedig semmi köze annak, hogy mennyi kaját adsz neki, attól téged nem fog jobban szeretni. Nem hülye:)

És az elfogadás, amit előttem említett valaki, más kontextusban, macskákra vetítve sokszor szintén nyilván sokkal több energia, mintha minden menne, mint a karikacsapás, mint egy kutya esetében például, ahol jóval több erre az esély. De a feltétlen engedelmességet sem a szeretettel, sem az értelemmel nem szabad összekeverni. És persze ott van a bizalom és óvatosság kérdése is, egy újonnan hozzád került macska, legyen kicsi vagy már felnőtt, sokkal óvatosabban szavazza meg neked a bizalmat, mint egy kutya, ami percek alatt elfelejti, honnan került hozzád, és él tovább vígan. Ezen is dolgozni kell, meg kell találni hozzá az utat. Még a legbutuskább, legnehezebb eset macskához is meg lehet találni a kulcsot és szépen nevelni. És persze mindezekhez türelem kell (van, akinek van hozzá, másoknak nincs, az itt hozzászólók jó része szerintem sikeresen megoldotta).

És hogy okosak-e, szerintem sem kérdés, hogy nagyon is!:)

Hogy önállóak-e? Hajjaj:) Egy macskát nem kell félteni, napi szinten levadássza, esetleg ellopja azt, ami kell neki. Azért meg ne kárhoztassuk őket, mert mi, emberek házi állattá tettük őket, és megszokták, hogy mi etetjük őket. Ugyanez bármelyik házi állatról, a kutyákról is elmondható,akiket adott esetben sztm ugyanolyan könnyen el lehet csábítani egy szál kolbásszal.

Az életképességes érved pedig, miszerint ezt a tulajdonságukat a macskák nekünk köszönhetik, csak olyan szempontból lehet igaz, hogy sok macskát sajnos olyan körülmények között tartanak, hogy rákényszerülnek a leleményességre, viszont erre képtelenek lennének, ha alapvetően, ösztönösen nem lenne meg bennük.

Érezhetően nagy ellenérzések vannak benned macskaügyben, valamit nagyon elronthattál, és van egy tippem arra nézve, hogy talán pont te voltál az, aki hagyta túlzottan a fejére nőni a macskáját, és most zavarja, hogy ezzel visszaél a cica.

19-es értem amit mondasz, pont erre értettem az 'urbanizált' szót. Olyan hülyeségeket írnak és képzelnek néhol, mármint nem emberközpontú a gondolkodás, nem csak a mai világnézetben, újságokban akár női magazinokban huhh.

"és ha igazán szeretek egy embert (ahogy akár egy állatot is), akkor nem várok el tőle ilyesmit és valahol magától értetődően jön, hogy a tőlem telhető legjobbat megadom és ez nem meló. Ha ő ismer és így szeret, akkor oké, ha elvárja, hogy melózzak, akkor hali."

Persze, ha nem illetek össze akkor az már szerintem az elején is látszik és az hogy megfelelő párt találj tőled függ, hogy tudd mit akarsz. Minél jobban renden vagy önmagaddal, annál ideálisabb partnert találsz.

De összecsiszolódás még akkor is szükséges ha ideális párról van szó, csak ideális pár esetében ez gyors, hisz nem kicsinyes játszmák alapján zajlik, hanem szeretetközpontú..

"Nem is tudom amúgy már sokszor, hogy vajon az én gondolataim-e ezek, vagy már annyit össze vissza olvastam/hallottam/láttam - mert ugye a túlzott információ áramlás is a mai kor remeke - , hogy azokból zagyválok."

Elég egyedi vagy, legyen önbizalmad. Ha más gondolatát magadénak érzek avval sincs baj, a dolgok le szoktak tisztulni.

:)

Borcsi02, értem azt, amit írsz. A te macskád szívesen lennék, mert összefutottam már itt veled máskor is és szimpi, ahogy kezeled őket.

Amúgy engem néha meglep a macsok lelki világa, mikor azt hiszem, hogy na most biztos agyon csaptam valamit, kiderül, hogy mintha észre sem vették volna. Lehet keményebbek ők, mint ahogy hinnénk. Vagy ahogy én hinném mindenképp.

Utolsó hsz-es, köszi :), az önbizalom ebben a világban nekem egyenlő az egoizmussal... örülök, hogy hiányzik belőlem, de érdekes, hogy mennyire lejön ennyiből is a másik jelleme. És ez egyedi gondolatmenet :D, de ez már tényleg nem ide tartozik. Értem, hogy mire gondoltál és azzal is egyet értek, mert azért soha nincs tökéletes együtt működés, legfeljebb időszakonként, ami hihetetlen is, de hát emberek vagyunk és mindig sikerül valami "problémát" generálnunk.

Köszi szépen. :) Jól elvittük a macsekos oldalt.

Hát... végső konklúzióként írtam, amit, mert már annyit agyaltam rajta (és megfigyeltem), de most ez maradt meg bennem, ami lehet majd megváltozik. Igen, a fogalmakat is sajátságosan kezelem, de erről nagyon sokat tudnánk filozofálni, szimpi a hozzáállásod így mindenképp. És persze ha mindent érteni akarnánk a másik mondandójában, akkor a fogalmakat sem árt tisztázni, hogy kinek mit takar, mert a nyelv valóban sok mindent kifejez, de a pontos értelemhez több kell a szavaknál.