A macskák akármilyen magasról túlélik a lezuhanást?

Az egyik ismerősöm macskája háromszor ugrott ki a 10.emeletről, és túlélte. Igaz beszerzett egy borda és lábtörést, de még most is tökéletesen vígan éldegél. Igaz, ő füves területre esett, de gondolom a 10.emeletről az sem lehetett valami puha...

Azóta persze jobban vigyáznak a cicára.

a macskagyilkos gyerekeket dobnám ki a 10.-ről..

az ilyen gyerekek a szar, selejtesek..

Nos, én a hatvanas években a "nyóckerben" nőttem fel, hatalmas, száz lakásosm két udvaros, gangos, körfolyosós hatemeletes házban, amiben rengeteg (legalább 1-2 tucat)macska (és persze egy csomó patkány is) élt. A szobák belmagassága olyan bő 3,5-4 méter között volt.

A macskák "belakták" az egész házat, a fáspincétől az emeletekig. Persze jelöltek, lehugyozták a lábtörlőket, kergetőztek, verekedtek, nem voltak se beoltva, se semmi, igazi félvad jószágok voltak, és nem voltak túl népszerűek, kisgyerekként féltünk tőlük (szinte mind fekete volt). Egy-két lakó etette őket (ők sem voltak túl népszerűek), a többiek legszívesebben kiirtották volna őket (a macskálat is és akik etették őket, azokat is), éjszakánként ott vertyogtak az udvaron vagy a folyosókon. Ja, az udvar sárga keramit kockával volt burkolva.

Nos. Az első emeletről simán leugrottak.

Ha "tetten érték" valamelyiket amimt a második emeleten garázdálkodott, elég volt egy "siccelés" és gondolkodás nélkül leugrottak, nem a lépcsőt választották.

Egyszer a harmadik emeleten két oldalról közelítettük meg az egyik jószágot, és az - biztos, ami biztos - a korlát rácsai között leugrott. Ez pedig bőven több, mint 10 méter volt.

Ahhoz képest, hogy akkoriban hogy utáltam ezeket a "dögöket", év(tized)ek óta vannak macskáink, igaz, kertes házban élünk, most is van két macskánk, persze beoltva, ivartalanítva, állatorvossal rendszeresen ellenőrizve. Valamelyik gyáva dög pár éve felmászott egy visszavágott akácfára (úgy 3 méteres lehetett), és nem tudott/nem mert lejönni, úgy kellett létrával leszednem.

Hiába, elkorcsosulnak a macskák is.