Vannak-e itt gazdik, akiknek vesebeteg a cicája?

Sziasztok! Nincs túl sok vesebeteg cicás fórum, ahol tapasztalatokat lehetne cserélni (vagy csak elkerülte a figyelmemet). Örültem, hogy Ti itt vagytok.

A cicám (7 éves, nagytestű, ivartalanított kandúr), Motyó vesebeteg. Nagyon rosszak voltak a veseparaméterei 2 hete. A doki meglepődött azon, hogy annak ellenére jól van. Persze picit levert volt. Az állapota pár nap alatt javulni kezdett, mielőtt megkapta volna az infúziót. Jelenleg már teljesen jól van. Eszik (étvágya nem volt rossz egyébként sem), kedve teljesen jó, játszik, ugri-bugrizik, hízeleg, dorombol, hátán fekszik lábait szétvetve. Ennek ellenére időnként hány (ezen a héten 4*) annak ellenére, hogy savlekötőt kap. Amellett néhány napja kapja energyvet gyógyhatású készítményeket. Mi a tapasztalatotok? Kezdetben a hányás még “megszokott” lehet? Biztosan kell idő az átálláshoz, hiszen új életmódot kezdett, új, gyógytápokkal. Naponta 4-6 alkalommal eszik kis adagokat. Nektek mi a tapasztalatotok a hányással kapcsolatban?

Köszönöm szépen a válaszotokat előre!

Akkor valóban nagyon eltérőek a tünetek. A cicád azóta is teljesen rendben van? Ő hány éves? Jártok rendszeresen ellenőrzésre?

A cicánknak nagyon rosszak voltak az eredményei:

Karbamid a háromszorosa, a kreatinin viszont több, mint az ötszöröse.

A lényeg, hogy nagyon gyakori kis mennyiségű vizelés miatt vittük dokihoz. Semmi egyéb tünete nem volt. Kedve és étvágya változatlanul jó volt. Hólyaggyulladást állapítottak meg és emiatt antibiotikumot kapott injekció formájában 5 napon keresztül a 2. naptól kezdve hányni kezdett, így lényegében semmilyen táplálék nem maradt meg benne, bár étvágya lett volna. Az akkor őt kezelő orvosok (5 különböző doki azonos klinikán) szerint ez előfordulhatott az antibiotikumtól, mint mellékhatás, mégsem állították le kúrát. Majd a hányáscsillapító 1,5 napra enyhítette a hányást, így azon időszakban táplálkozni is tudott anélkül, hogy az távozott volna belőle.1,5 nap után újra hányni kezdett, de akkor már kedvtelenné is vált, és láthatóan rosszul is érezte magát a hányást megelőzően. Szívesebben vonult el tőlünk,és aludt egyedül, gubbasztott. Valószínűleg evett volna, de nem akartunk szenvedést okozni, így nem adtunk neki szilárd ételt, helyette viszont figyeltünk a folyadék bevitelére. Elvittük Őt egy másik orvoshoz, mivel az előző helyen dolgozó dokikban nem bíztunk kellőképpen. Nekünk volt egy olyan gyanúnk is, hogy az antibiotikumtól ugrottak meg az értékei ennyire.

Az új helyre vittünk friss vizeletmintát (ami nem volt kristályos), illetve vettek tőle vért. A kedve 2 nap után javulni kezdett, napról-napra élénkebb volt. A doki szerint ez a nagyon rossz véreredmény csak átmeneti lehetett, mivel Motyó állapota fokozatos javulni kezdett az infúzió előtti napokban. Vesekímélő tápot eszik. Egyelőre csak savlekötőt kap és energyvet cseppeket (azokról nagyon sok jót hallottam, olvastam). Érdeklődő, dorombol, játszik, szaladgál, ide-oda követ bennünket, “beszélget” velünk, hízeleg, háton négy lábát szétvetve alszik, eszik is (elég finnyás volt mindig is) szóval csak mértékkel falatozik, de kunyerálni mindig volna kedve. :) A viselkedése szinte a régi. 2 hét múlva megyünk újra vérvételre. A dokival telefonos kapcsolatban állunk. Szerinte az a fontos, hogy étvágya van-e és jó-e a kedve. Mivel jól van, így szerinte jó lesz ez.

Bocsánat a sok duma miatt! Köszönöm, hogy elolvastad!