Mivel különb egy kitenyésztett, pénzért árult macska, cikk, mint egy házi macska?

Semmivel. Én is házi cica párti vagyok, és én is úgy gondolom, hogy sokkal többet teszünk azzal, ha befogadunk egy szerencsétlen cicát, mint vásárolni egy fajtatisztát.

Viszont azt is megértem ha valaki fajtatisztát akar. Előre tisztában lehet vele, hogy milyenek lesznek a cica személyiségjegyei, és sokkal kisebb az esélye, hogy valami betegsége van a cicának. Ráadásul olyan aranyos fajták vannak, simán bele lehet szerelmesedni szimplán a külsejükbe is. :)

Én is így jártam. Annak ellenére hogy elhatároztam, hogy csak házi cicáim lesznek, a titkos vágyam egy Maine coon. Lehet hogy egyszer lesz is egy mégiscsak. :)

A különbség a betegségere való szűrés, a tenyésztő általi gondos etetés, oltatás és féregtelenítés mellett óriási.

Előző cicám (nem tk-s, hanem házi keverék) után örökbe fogadtam egy mentett, félős cicát. De közben már gyűjtögettem a maine coon-omra, aki másfél hónappal később meg is érkezett. Előtte sokat olvastam a fajtáról, táplálásról, természetéről stb.. Így felkészülten lettem gazdi, a tenyésztő is segített sok mindenben. A cicát ivartalanítási kötelezettséggel hozhattam el, van szerződés és mivel nem, volt olcsó garantáltan figyelek rá. Ettől még a másik cicámat is ugyan úgy szeretem.

A különbség óriási: a maine coon-t 3 hónaposan lehetett elhozni,teljesen szocializált, emberhez, kutyához, alomra szoktatott, nem fél a zajoktól és teljesen emberközpontú.E mellett persze egy egyéniség.. A házicicám pedig egy pszichiátriai eset (lenne, ha ember lenne)-nem ismerjük ugye az előéletét, és az első kb 4-5 hónapját.Tehát az előző válaszolókkal egyetértve: nekem is álmom volt egy ilyen cica, nem is bántam meg, de attól még szeretem a többit is, szintén támogatom azóta is az állatmentőket (nálunk sajna nincs menhely).

És szerintem a legtöbb tenyésztő és tk-s cicatulajdonos így van.Értelmetlen a vita, kutyát is törzskönyveset szabad venni, mert rengeteg példa mutatja, hogy a szaporítós ebek akár 1 éven belül vmi öröklött betegségben kimúlnak. Igaz, hogy Mo-n a macskák még "fogyóeszköznek" és haszonállatnak számítanak, nem házikedvencnek.

Nem örökletesek, valóban, de mivel fertőzőek, akár az anyjától is felszedheti, az alomból, tehát az, hogy te kicsinek szerezted és nem verekedett nem garancia, a FIP pl. jellemzően a bélsárral terjed (közös alom például) a FeLV nyállal is (közös tál) meg ilyesmi.

Átalában igen nagy része a macskáknak legalább az egyiket hordozza, de az sem ritka, hogy akár mindhármat. Viszont eszméletlen körülményekből összeszedett is előfordulhat, hogy negatív.

Ezek ránk emberekre amúgy nem veszélyesek, de védőoltás nincs ellenük a macskáknak. Van a Fip ellen valami nazális vakcina, de sok forrás inkább nem ajánlja, mint igen.

Nekem vannak házi macskáim és sziámim. Házi macskám szám szerint 4 darab van, ebből 1 utcáról, 2 elárvult macskanáthás, hányódó senkinek sem kellő szerencsétlen, 1 pedig altatás elöl mentett, a sziámi pedig törzskönyves, fajtatiszta csak épp ráuntak. Ettől függetlenül, ha nem alakul úgy, hogy egy sziámit pont megunnak és kiteszik, én veszek egyet, mert tetszik.

Tetszik a formája, tetszik az extrém hosszú feje, a hatalmas fülei, az ostor-szerű farka. Tetszik a rekedt hangja, tetszik az esze. Nem azt mondom, hogy okosabb, mint a házi macskák, de máshogy okos. Összetettebb dolgokat tud (vagy inkább akar?, nem vagyok benne biztos, hogy a többi sehogy se tudná) megtanulni, szavakra hallgat, sok félére, például a nevére csak figyel, a cicc-re sem jön, kizárólag arra hogy "gyere" de arra mindig, minden körülmények között úgy reagál, mintha valami varázsszó lenne. Sok egyéb szót is ismer, "kézzel" precízen nyit ajtókat, nem bekapálózik és aztán a fejét nyomja, a felfelé nyíló ajtajú macska hordozóba egyedül belemegy, úgy, hogy a mancsával "megfogja" a rácsot, felnyitja aláteszi a fejét, hogy ne záródjon le, elengedi, és bebújik és hasonlók. Szóval roppant érdekes egy darab. :)

Persze a fajtának vannak negatív tulajdonságai, de ezek is "tervezhetők". Nyilván vannak személyiség jegyei ezeknek a macskáknak is, de alapvetően tudható, hogy egy beszédes, társaság kedvelő, szemtelen, hangos, játékos stb. macskát veszel-e, nem lutri.

Másik fajtát nem is szeretnék, talán az abesszin tetszik még, de nekem a sziámi volt az, ami nagyon megfogott és akartam egyet. Ettől függetlenül a házi macskákat is imádom, igen, szükségük van mentésre stb. stb. de vak aki akar egy bizonyos fajtát valamiért. Mert másabb. Nem jobb, másabb.

Van 3 - 4 macskám és 2 kutyám, de mind a szomszédoké :-)

Meg lehet simogatni, az ügyeletes kutya ugat (ha kell), megeszik a maradékot, a macskák egeret is fognak (néha madarat, de ez a természet rendje: hülye madár rosszul jár).

Sokat ismertem, ismerek, akik tenyészcicát tartanak ... hááát... nem mindegyik komplett, mármint a gazda. Ismétlem: nem mindegyik.

S hogy rosszmájú is legyek, 1-2 -t teszteltem megfogott egérrel --- páni rémület volt az eredmény a "macska" részéről.

De nyilván az ötödiken nem ezért tartják.

De - mivel eddigi életem körülményei mások voltak - lakásban se kutyát, se macskát nem tartanék.

Ám ha valaki TÁRSRA vágyik, tegye, megértem, ha már ember nincs neki valamiért.

Ez nagyon összetett dolog

/vidéken, ritka beépítésű övezetben, kerítések nélkül élek-élünk/

Nem, mert teszteltek azok is egyébként és negatívak érdekes módon.

Értem én kérdező, de te nem érted. Tudjuk, hogy okosak a házi macskák, mindenfélét csinálnak, nem is kell venni macskát, ha nem akarsz, de addig, ameddig tényleg rendesen kitenyésztett macskát nem vettél, addig nem látod a különbséget. Másabbak. Tényleg. Nem jobbak, de másabbak.