Tegnap elütötték a cicámat! Hogy éljem ezt túl?

Nekem a kutyusomat ütötték el 3 éve a szemem láttára...Még a mai napig rém jönnek a sírógörcsök mert nekem rajta kívül 1 barátom sem volt..Nehezen tettem túl magam..de kaptam egy kiskutyát rá 2 éve..azóta vele boldog vagyok de már vissza fogodtabban szeretem meg az állatokat szeretem őket de nem teljesen mert nem akarok kiakadni még 1x annyira..mint akkor... :S :(

Részvétem a cicódért!

Nekem ezért van szobacicám ki se engedem!!!

Tudom hogy ez szörnyű, mert az én cicuskámat a szemem láttára ütötték el, de az idő begyógyítja a sebeket.

Volt egy testvére is Mini, még mindig megvan. Hála Istennek.

Nagyon szeretem.Ezzel csak azt akartam mondani hogy nem vagy egyedül. Én minden állatot megsiratok ami meghal, még ha nem is az enyém.

Nagyon sajnálom a cicádat. Én is átmentem ezen a fájdalmon nem egyszer. Az én macskámat lelőtték. 3 légpuskagolyó ölte meg. A legszörnyűbb az volt a történetben, hogy nem halt bele azonnal. Hazajött, de már vérzett az oldala. Elvittük dokihoz, beinfúziózták és hazaengedték. A röntgenfelvétel kimutatta, hogy már 3 golyó a testében van, holott csak egyről tudtunk. A többi régebbi volt, mert nem volt seb. Sőt az egyiket még éreztem is a combjában, csak nem gondoltam, hogy az is az. Vadásztak rá. Valaki nem akarta, hogy éljen.

Miután hazaengedték úgy tűnt jobban lesz. Sétálgatott, de egyik este, mikor hazaértünk az állatgyógyszertárból, hogy fájdalomcsillapítót adjunk neki, még erőt vett magán és talpra kényszerítette magát, csak azért, hogy közelebb jöhessen hozzánk. Pedig aznap végig feküdt, pihent. Nyávogott egyet, hosszan és keservesen. Mintha azt mondta volna: "Segítsetek!". Összeesett és csöndben elment. Még most is összeszorul a torkom, ha rá gondolok, pedig már több, mint 2 éve történt. Ő saját alomból származott. Plüssci volt a neve. Rajzfilmmacskára hasonlított. Úgy nézett ki, mint Tom a Tom & Jerry-ből. A testvéreit kölyökkorukban egyszerre ütötték el. Ő volt az egyetlen túlélő. Nekem az segített, hogy vettünk egy másik cicát. Vele foglalkoztam és kevesebbet gondoltam a másikra.

Egy évvel később megszületett az új cica alomja. Egy kivételével az összes él. Az az egy valamilyen betegségben halt meg. Talán véletlen, de az egyik cicám szinte pontosan ugyanazokkal a foltokkal született, mint aki meghalt. Ugyanolyan fehér foltok a pofin, a tappancsokon és a hason, habár ő kövér és fekete alapú. A régi cica szürke volt, de a foltok akkoris ugyanazok. Pedig különböző anyától és apától származtak. Ő lett az én kis Gombim. 3 hónapra rájuk egy új alom született, de az anya nem akarta gondozni a kicsiket. A saját két kezemmel próbáltam fölnevelni őket. De csak 2 élte túl. Az összes többinek láttam a halálát... Átéltem, ahogy azok az apró cicák a haláltól fulldoklanak. Egy tenyerembe belefértek. A legkisebb (ő volt az egyetlen nőstény) 10 órán keresztül szenvedett, aztán csöndben búcsúzott. Átéltem, ahogy azok a cicák, akiket a porban hagyott az anyjuk kihűlve és éhesen és én felhoztam őket, megetettem és felmelegítettem őket a tenyeremben meghaltak. Hetekig küzdöttem az életükért.

Júliusban 14 éves kutyám is elhagyott. Ő is csönben távozott. Nem várta meg az altatást. Most 6 cicám van, rengeteg halam, 2 teknősöm és egy siklóm. Ők segítettek túljutni ezeken. Minden kis állat köszönetet érdemel. Hatalmas köszönetet... Minden kutya, cica, hal, teknős, még kígyó is. Határok nélkül szeretnek minket. És mit csinálnak velük? Lelövik őket, felakasztják őket (mint néhány interneten keringő videóban). Mostmár többnyire hideg fejjel gondolkozom, akkor viszont a világot is felforgattam volna a tettesért. Próbáltuk elkapni, hiába. Az állatgyilkos még mindig ittvan. Van egy olyan érzésem, hogy az a macska még ma is élne, ha nem visszük el orvoshoz. Az altatás legyengítette és felborult a keringése. Ugyanmár. Ez a macska túlélt 2 golyót. A harmadik sem érintett létfontosságú szervet. Mégis meg kellett halnia. Persze, ha nincs az az elmebeteg minden simán menne, de még mindig ottvan valahol. Bármikor megölhet egy újabb szerencsétlen kisállatot... :(