Elgázolták az egyik cicámat. Megőrülök, annyira fáj. Szerintetek a testvére utána fog menni keresni, esetleg elkóborol?

Nagyon sajnálom mindkét cicát, és bocs, hogy én is csak most írok, rég nem jártam erre.

Meglett végül az eltűnt, remegő cica? Remélem, igen!!

Legutolsó válaszoló, olyan szépen fogalmaztad meg az érzéseid, valahol mindnyájan, akik kockáztatunk a kijárós cicatartással, így vagyunk ezzel azt hiszem, ami egy élőlény szabadságát illeti. Bár igazából túl sok választásunk sincs, ha már belekerültünk abba a helyzetbe, hogy kiengedjük a cicáinkat. Érthető, hogy nincs olyan macska, aki egyszer megízlelte a szabad élet örömét, és utána boldogan folytatja bezárva az életét. Bár lehet, hogy van.. De eleve kijárósnak nevelt cicánál még súlyosabb, ha az ember lakásba akarja kényszeríteni. Nagyon durva egyébként, hogy az első szökésnél 10 napra eltűnt. Én biztos kikészültem volna, és megfogadom, hogy soha többet nem mehet. Bár azt is megfogadtam akkoriban, mikor ezt a kérdést indítottam, hogy benti macskát csinálok a megmaradt cicámból, mégsem tettem így. Most már 3 cicáért aggódom napi szinten, és bevallom, várom a hideget és a havat idén is, mert tudom, akkor többet vannak itthon. 9 év nagyon szép kor egy kijárós cicának, és biztosan szép élete volt! Annyit kérdezhetnék, hogy ivartalanított cica volt-e? (bár feltételezem, hogy igen, ennyi idősen) És fiú vagy lány? Csak azért érdekel, mert aggódásból eredően próbálok béna "statisztikákat" felállítani arra nézve, hogy a cicákat milyen szempontból fenyegeti nagyobb veszély... Például a szomszédunknak idén tavasszal és nyáron mindkét ivaros kandúrját elütötték, alig egy évesek voltak, mentek, mint a vaklégy, és ez csak alátámasztja azt, ami tény, hogy az ivaros kandúrok jóval óvatlanabbak, mint az ivartalanított lány cicák.

Persze, nyilván kandúroknál még nagyobb jelentősége van az ivartalanításnak, ha lenne fiú cicám, őt is megműttettem volna már rég, a jelenlegi cicáim mind lányok, túl ezen a beavatkozáson. Nem mondom, hogy ettől teljesen biztonságban érzem őket, de sokat számít.

Hihetetlen dilemma egyébként, hogy az ember hol érzi biztonságban a cicáját, ami a környéket illeti, én is azt gondolom, hogy csoda olyan helyet találni, ahol minden adott a biztonsághoz egy kijárós cicának. Budapesten tényleg nem egyszerű, sokszor eszembe jut, hova-merre kellene költözni (nem mintha most megtehetném), ilyen szempontból már mindent a cicáknak vetek alá, hogy hol lenne nekik a legjobb, bár mindenhol előfordulhat agresszív kutyás vagy kutyamentes szomszéd, bármi lehet.

Én csak hallomásból ismerek sztorikat arról, hogy milyen szemetek tudnak lenni az autósok cicákkal, bele sem merek gondolni, a véleményem pedig inkább nem írom le, mert nem szalonképes. Undorító, hogy valakik képtelenek tisztelni és értékként tekinteni egy másik ártatlan kis lény életét.

Minden elismerésem azoké, akik lakásba tudtak szoktatni cicát, pláne kertes házban, én erre képtelen voltam, az egyik cicám épp kezelés alatt áll, és még csak 2 napja tart a kötelező egy hetes kényszer bezártsága itthon, de már most majd megszakad érte a szívem.