Miért tartotok macskát?

Azért tartok, mert imádom őket!:) Kezes bárányok, nem harapnak, nem karmolnak, lehet őket nyúzni rendesen. Emellett mindig jönnek hozzánk, nyújtogatják az arcunk felé a mancsukat, aztán válaszul, ha oda hajolunk, akkor teljes erővel az arcunkba dörgölik a fejüket és max.-on dorombolnak. :))) Télen szinte mindig bent vannak, bent alhatnak, nyáron többet vannak kint, de így is bent alszanak és sűrűn jönnek be kaját meg simogatást kunyerálni. :) Ha leülünk akkor egyből az ölünkben, nyakunkban vannak, másznak, nem hagynak.:D (mindet felnőttként fogadtuk be)

Én amúgy jobban szeretem, hogy a macskák nem annyira rajonganak, mint a kutyák. Engem a kutyában idegesít, ha nyal, harap, ugrál... meg úgy összességében nem szeretem a kutyákat, inkább a cica!:)

Mert a lovak és egyéb állatok mellé elég hasznos, mert megfogja az egereket. (Persze, a kis tacskók is nagyon ügyesen megfogják, de a macska mindenhová bemegy.)

De különben szerintem a macska sem kevésbé "hűséges", mint a kutya. Ugyanis a kutya feltétlenül szereti az embert, de nem ok nélkül. Ugyanis a kutya számára alapvetően az ember (mint "vezér") jelenti az életben maradást. (Hiszen a farkas, mint a kutya őse, falkában él, és a magára maradt farkas nem egyszerűen elpusztul, de a legnagyobb kínok között pusztul el.) A macska ember nélkül is életben marad, ezért nem annyira "hűséges". De az alapvető ösztönökön túl mindkét állat szereti a gazdáját a maga módján. Ahogy a lovak, disznók, bárányok és kecskék is. Csak nem minden állat kapja meg a lehetőséget.

Végül, ezzel csak azt akartam mondani, hogy egyesek azzal "vádolják" a macskát, hogy "az csak a kajáért szereti a gazdáját". Hát, alapvetően a kutya is, csak nála egyértelműen az jelenti a kaját, ha a "falka" elfogadja őt. Ezért érdemes mindig a "főnök" kedvében járni.

"Belsőre nem sokat ad"????????????

Az én cicám alig várja h hazaérjek, sőt reggel alig akar elengedni dolgozni. És én is így avgyok vele. Ha rossz napom volt, hazaérek és meglátom rögtön elszáll minden bajom. Azért tartok cicát mert a kutyákat nem igazán kedvelem, pont azért nem, amiért a cicákat meg igen: az önállóságukért, a tartásukért, az ügyességükért, h nem alázkodnak meg az embernek, egyenrangú társam (utálom a megalázkodó embereket)ugyanolyan élőlény mint én. Igaz én adok neki enni, de nélkülem sem halna éhen.

Jó h ölbe lehet venni, tiszta, szép, puha a bundája.

Ha neked "belsőre nem ad sokat" egy cica akkor semmilyen állatot se tartsál szerintem.

Én minden állatot szeretek, mindegyik más, mindegyik mást ad, ezért tartok cicát!

[link]

Olvass bele, nézz meg pár videót, ez egy blog, ami leginkább egy pár macskáiról illetve kutyájáról szól. Nincs unalmas napjuk, ha a macskákon múlik, persze néha azért ösztönözni kell őket.

Én azért tartok macskát, mert egyszerűen imádom őket...

Az én cicám egyáltalán nem szarik rám. Ha hazajövök a suliból, általában már az utcánkban látom, hogy valamelyik kertből mászik ki, és rohan a miénkbe, hogy otthon legyen, mikor én megérkezek. Először én is azt hittem, hogy ez a kaja miatt van, de nem. Mindig körülugrál, dörgölőzik, de ha rászólok engedelmes, és békén hagy. Persze nagyon kis haspók, és ha meglátja az ételt a kezemben, máris csillogó szemekkel a nyomoba szegődik, és nyávogva próbálja magár vonni a figyelmet. Nyáron, mikor még egészen kicsi volt, mindig a hátamon feküdtem a fűben, és olvastam, ő pedig a hasam mélyedésében szunyókált, mert olyan pici volt, hogy elfért ott, és kényelmes volt neki :) Most is ugyanolyan ragaszkodó, azt nem annyira szereti, ha hurcolászom, de egyébként ha olyan kedve van, mindehová követ, és a kedvemért bohóckodik, például játékosan ráveti magát a lábamra, vagy megkerget egy pillangót, vagy belehempereg a földbe - bár a legutolsónak nem annyira örülök, mert utána takaríthatom a bundáját. De persze, ha nem foglalkozol a macskáddal, és csak enni-inni adsz neki, meg naponta egyszer-kétszer megsimized, akkor számíts arra, hogy magas ívben fog fosni rád. Én is úgy értem el ezt az eredményt, hogy minden nap nagyon sokat játszottam vele, vagy csak ültem és olvastam/tévéztem/gépeztem, de ő ott feküdt az ölemben. Alapvetően én etetem, és "tanítom" is, aminek hatására már ő is leszokott a durva játékról, amiben kicsit erősen harapdálja és karmolássza a kezemet. Imádom a macskámat ♥

A kutya a gazdájára néz és azt gondolja a gazdi az isten.

A macska meg azt,hogy ő az és igaza is van :)

Imádom a macskákat!Okosak,önálló véleményük van és akit szeretnek ahhoz nagyon ragaszkodnak.Nem üresek!!

Hazamegyek és jönnek,mikor megkérdezem hogy ki szeret téged a legjobban jön és mondja és közben hízeleg nekem.Aki nem tartott macskát az nagyon sokat veszített!

Cicáim csak bent vannak,esténként hozzám bújnak és dorombolásra alszok el.Ennél jobb nincs is.Oldalakat tudnék írni,hogy mért kell macskát tartani :)

Én egy macska imádó vagyok. Igaz, én sem vagyok annyira oda a kutyákért. ( attól még van )

Nekem az én cicám olyan belső nyugalmat ad. ( kis nősténykém *-* ) Igaz, kicsit karmolós, de szerintem csak azért, mert a szülei nem házi macskák voltak. Még kisebb koromban találtuk szegényt a tetőn. Alig lehetett pár hónapos. Fekete és nagyon ari. Igen, nagyon ritkán elkullog, de csak szétnéz a környéken. Nagyon óvatos, még az én szobámban is lassan jár, és alaposan megnéz mindent.

Ugye ő a nagyanyámnál van, és oda csak hétvégén tudunk menni.

Szóval, mikor lemegyek reggelizni, és őt beengedem hozzánk ( a nagyanyám fölött lakik az apám )akkor ő ott jól elvan. Ha sokáig nem jövök vissza, úyg fél óráig nem vagyok ott, elveszti az érdeklődését, és mikor nyitom ki, kirohan a házból, mert nem vagyok ott. Ha gyorsan visszaérek, akkor a korláthoz dörgölődzve lassan lép lefele a lépcsőn, de nem megy ki, csak nézi, hogy ki jön. Amolyan benti házőrző. xD Van, mikor elkezdem simogatni, akkor 5 percig bújuk a lábamhoz, majd "meg akar harapni" azért, mert el szeretne menni. Persze csak játékosan. Egyszer megharapott, mert le akart menni az ölemből. Szinte meg sem éreztem... A macskák tudnak hálásak lenni, de a teljes kötődés... nem alakult ki bennük.

Az én cicám nagyon kicsi korában került hozzám, meg akarták őket ölni a testvérével, aztán a mamámnál voltak egy ideig, majd az egyiket elhoztam. Sima házicica, de gyönyörű szép. Igazából előtte gyűlöltem a macskákat, inkább kutyapárti voltam. Persze egy kiscicának senki nem tud ellenállni:)) szóval hazahoztam, aztán lassan egy éve itt van a "nyakamon":) Imádom.

Van kutyánk is, ezért eleinte tényleg nehéz volt megszokni, hogy baromi öntörvényű, ha olyan a kedve, akkor tényleg felém sem néz fél napig, csak heverészik. Viszont ha odajön hozzám, akkor muszáj vele foglalkozni, mert megsértődik.

Nem tudom, miért szeretem. Mindig jó napot csinál nekem, olyan kis dilis. Minden reggel hozzám bújik, a dorombolására kelek, reggeli kakaó közben szintén az ölemben szuszog, este is velem alszik néha. Megnyugtat. Szeretem nézni is, ahogy fürdik, vagy ahogy alszik, mert kikapcsol teljesen.

Amúgy azt mondják, hogy a cicás emberek sokkal stresszmentesebbek, plusz kevesebb a magas vérnyomásos, mert a dorombolás lenyugtatja a szívet.

Szerintem az én cicám is csúnyán kihasznál engem, leginkább a kaja miatt, de ahogy bújik... szerintem szeret. És én ezért még jobban szeretem.

Megéri "beszerezni" egy cicát, mert ha hozzászoksz, az öntörvényűségükhöz akkor nagyon jó társ lehet egy cica is.