Elütötték a mindössze fél éves macskámat, hogyan dolgozzam fel?

100%-ig igaza van az előttem szólónak! Ilyenkor szerintem nem szabad egy jó ideig új cicát szerezni!

Enyémet nyáron ütötték el, egy vasárnap este nem jött be vacsizni, kinéztem az utcára és ott feküdt. Másfél órába tellett mire találtunk egy non-stop állatorvost aki el is látta, addig végignéztem a keserves sírását és vergődését majd a kezem között altatták el! Iszonyatos állapotban voltam és két hét múlva a barátaim beállítottak egy új cicával de csak rosszabb lett és nem is fogadtam el (szerencsére jó helyre került)

Igazából fogod érezni mikor vagy felkészülve egy új cicára, csak adj időt magadnak, hogy elgyászold!

Szia! Bár nem mai a kérdés, de sajnos mind a mai napig aktuális ez a probléma! :(

Utólag is részvétem, neked és minden hasonlóan járt gazdinak! Akit ennyire megráz a kis kedvence elvesztése az nem lehet rossz ember és gazdi!

Sajnos én is így jártam a minap :( Nem túl rég kicseréltük a tönkre ment kapunkat egy sokkal nyitottabb és átláthatóbbra. A macskáink pont a nagy felfedezős korszakukat élik és ugyebár ez az eset teret adott az új érzéseiknek. Kis utcában lakunk ugyan, de elég forgalmas és 30 méterre van egy elsőbbség adásra kötelező kereszteződés is. Tehát a macskák, körülbelül 6 hónaposak, 3 nagyobb és 4 kisebb, ők 5 hónaposak.

Befogadtuk őket még kicsi(kb 8hetes korukban), kerestünk nekik gazdit, de nem volt jelentkező, ígyhát úgy döntöttünk megtartjuk mindet. Megkapnak mindent. Volt egy nagy kedvencem amelyik nagyon szimmász, de nem zavaroan és barátságos kandúr, el is neveztem Félixnek, mint a kaja reklámban, mert úgy nézett ki.

Tehát új kerítés és kiki járogattak, mindig visszazavartam őket, meg ha jött egy autó akkor még dobbantva hessegettem őket vissza, hogy tudják meg ez nem veszélytelen környezet. Egyik nap este 6 órára mentem be dolgozni, persze előtte adtam mindnek enni. Reggel mikor hazaértem újabb etetés, de Félix nem jött, gondoltam csavarog valamerre és így feküdtem le aludni. Délben ébredtem, újabb etetés következett, de egy kivételével mind jött, csak Félix nem, ekkor már gyanakodtam, hogy esetleg véletlen besurrant volna a melléképületbe vagy a garázsba és ott lenne bezárva, szétnéztem, de nem volt sehol. Bajlós gondolatok környékeztek. Mikor indultam volna a postára és kimentem a kapun, akkor vettem csak észre, hogy a szomszéd portáján az egyik fa alatt fekszik egy macska, egyből tudtam, hogy baj van! Odamentem és a mi macskánk volt az, Félix. Lecövekelve néztem, élettelen testét, valaki elgázolta! A feje megsérült és szerintem szörnyet halt. Tisztességesen eltemettem és a többi cica is szemmel láthatóan gyászolta. Azóta nagyon hiányzik és nem feledem a barátságosságát. A szegény kis vére ottmaradt az aszfalton ami mindig megráz és felkavar. Csak azt nem értem, hogy ki az a barom aki 30 méter alatt úgy felgyorsít, hogy ne tudjon kikerülni, esetleg előtte dudálni egy aszfalton levő macskára.

Szerettem volna ezt megosztani másokkal is, mert belül nagyon fáj, de férfi létemre nem mutatom. Bár megsirattam a párom előtt.