Más macska is csinál ilyet? Mi a teendőm? SOS

Sztem meg kéne mutatni a sebet egy dokinak, nehogy elfertőződjön!

Az én cicáimnak meg ahogy itt olvastam a macskáknak van ilyen bolondórájuk reggel, este, lehet a tiednek is az volt, csak épp túlzásba esett. Vigyázni kell!

nekünk három macskánk van és mind a három beszokott kattanni. az egyik szaladgál a lakásba fel a lépcsőn át a szekrényre, az ágyat szétugrálja és rátámad a lábunkra, a másik a szőnyegeket kezdi el tépni, a harmadik meg rátámad a másik kettőre.

ez van. szerintem is menj el vele dokihoz mert tudod a macskák szája fúúúj teli van bacival. kapsz egy szurit és nincs gond D:

Ez elég durva, kiskorában meg kellett volna neki tanítani, hogy nem a haverja vagy, és még játék közben sem haraphat sz arrá.

Lehet kéne neki egy társ /bár lehet széptkapnák a házat/, mert unatkozik.

Sziasztok! Sose gondoltam hogy van ilyen hogy a macska ok nélkül a gazdijára támad. Amikor ezt olvastam mindig azt gondoltam hogy a gazdi a hibás. Nagy macskás vagyok, volt már pár macskám, de most amilyen helyzetben vagyok senkinek nem kívánom. Macska szerető gazdiként rémálom. Vagy 3-4 hónapos kölyök cicát fogadtam be az utcáról, szép nagy cicalánnyá nőtte ki magát immár 3 éves. Nagyon okos cica volt, soha semmit nem tett tönkre és amikor kedve tartotta mindig dorombolva bújt mellé. Zizi benti cica lett. Időközben ivartalanitva lett. Voltak fura kattanásai néha. Amikor ok nélkül rám fújt, olyankor szinte megváltozott a tekintete is, mintha nem ismerne meg. Békén hagytam és akkor meg nyugodott pár perc alatt és visszatért az én imádott macskám. Mindent megadtam neki, próbáltam tartania a napi rutinjait, munkámból kifolyólag sokat voltam otthon napközben is vele. Egy éve másik lakásba kellett költözznöm, szerencsére a lakás elrendezés ugyan olyan volt mint az előző lakásé így hamar és gond nélkül meg is szokta. A kattanásai ugyan így megmaradtak de tudtam kezelni. Viszont egyik nap egyik kedves ismerősöm adott egy pici cicát elhozta nekem és én azt a kicsi cicát tovább akartam adni. Mivel macska szállító nélkül hozta el, úgy gondoltam hogy nekem van macska szállítom abba beleteszem és úgy nem okoz gondot. A kicsi cicával beléptem a lakásba. Zizi néhány pillanat múlva sajnos meglátta a kezembe vagy megérezte az idegen szagot és úgy bevadult hogy ilyet én még nem láttam. Nekem ugrott tépett ahol tudott. A kicsi cica is megijedt és kiugrott a kezemből. Zizi neki ment és hogy védjem a kicsit elé tettem a kezem és Zizi nem kímélte a kezem. Több mély harapás nyom és karmolás a körmöm is felszakadt. A harapás nyomok azóta is látszanak a tenyeremen. Külön tudtam zárni őket. Pár napra el kellett otthonról költöznöm mert láttam hogy Zizi most nem akar lenyugodni. A kiscica jó helyre került. Már nap alatt Zizin is átment a trauma. Természetes a sebeim kórházba megnézték és kofertőtlenitették. A hegek lassan gyógyulnak a kezemen is és a lelkemen is. Szembesültem vele hogy mire képes a macska ha védi a területét. A lakás lefertőtlenítettem, próbáltam minden jól megcsinalni hogy nyoma se maradjon a kicsi cicának. Sajnos az első pár nap pokoli volt amikor otthon kellett lennem. Zizi már többször fújt rám, ugyan azt a taktikát választottam mint eddig hogy ügyet se vetettem rá és általában lenyugodott, de amit én éltem meg belül az már pokoli volt. Féltem tőle. Tudtam hogy ezt le kell győznöm hisz ő az én macskám én neveltem. Tudni kell hogy Zizi mindig is bejárt a hálóba , nem aludt velem, mindig feljött éjjel az ágyra kocsit oda bújt hogy simogassam és ment a helyére. Egyik éjjel kinyitottam a szemem és a lábamnál ült. Amint ránéztem megváltozott a tekintete. Mindig megismertem ezt a tekintet, nem jelentett jót. Hátra csapta a füleit és lassan óvatosan megindult felém, az arcomnak. Kicsit hangosabban rá szóltam,és akkor visszatért megint az én macskám. Ki tisztult a tekintete odajött és már bújt is. Pár hét alatt visszaállt a rend, tartottuk a kis rutinjait. És újra megtanultunk bízni egymásban. A félelem belőlem is kiment. Újra tudtunk játszani stb.

Pár napja elmentem a boltba mikor hazaértem a bejárat előtt elhúztam a cipőm, ezzel is vigyáztam hogy ne legyenek idegen macska szagok rajta mert felénk sok a kóbor cica. Zizi általában mindig az ajtóban vár. Már akkor oda telepszik mikor hallja a kapu csengő jelzését. Fura volt de most nem várt ott. Nyitva szoktam hagyni a bejárati ajtót, mert ilyenkor Zizi a küszöbre feküdve szokott hempergőzni. Sose ment kijjebb a lépcsőházba. Bementem a konyhába le pakoltam a cuccaim és visszafordultam hogy bezárom a bejárati ajtót és ekkor ért a támadás. Ordítva nekem esett. Tépte marta a lábam. Bele harapott a lábujjamba, mély sebeket ejtett a bokámon és a lábszáramon. Annyira megijedtem. Próbáltam kizökkentenni az állapotából, rákiabáltam. Én soha nem bántottak egyetlen macskámat, de most Zizit alrébb tisztítottam lábbal hogy lerázzam magamról, de abba pillanatban fordult vissza rám. Ez egész olyan szűreális és félelmetes volt mintha egy filmet néznék. Szinte lassítva láttam az egészet. Rohant neki a lábamnak ismét akkor viszont már erőteljesebben rúgtam arrébb is becsúszott a nappali közepéig. De már fordult is a lábba megcsusztak a lapinált padlón így volt időm rázárni az ajtót. Amit támadott ha a közelébe mentem. Szörnyű volt. Sírva elláttam a sebeimet és felhívtam mindenkit akit tudtam hogy mit tegyek most. Beszéltem az állat orvossal is, Zizinek megvannak az oltásai, kint soha nem járt így a veszetség kizárva. Kérdezte hogy nem vettem e észre hogy fáj neki valami, nem vettem észre. Amikor simogatom mindenhol szoktam, nem adta jelét hogy bárhol is fájna neki. Támadás közben össze pisilni magát, én ezt így gondolom félelemből teszi. Mostani esetnél viszont az okot se tudom. Olyan mintha nem ismerne fel ilyenkor. Újra kint rekedtem a lakásomból. Raktam ki neki bőségesen ennivalót, csakis a kedvenceit. A hangomra jól reagál, de mikor hozzáérek az üveghez akkor támad, üti az ajtót és fúj. Bezárva nem tarthatom mert az is sztressz neki. Így ismét össze pakoltam és mielőtt eljöttem otthonról kiengedtem a nappaliból és rázártam a lakást. Reményeim szerint pár nap alatt ismét lenyugszik ha látja nincs mitől félnie. Ezek a történések lelkileg nagyon megviseltek. Azóta nincs belőlem semmi és tudom ez nem normális helyzet. Sajnos arra a döntésre jutottam hogy el kell vitessem Zizit, fel is vettem a kapcsolat megfelelő szakemberekkel. Nem tudok vele együtt élni, már nem bízom benne, félek tőle, de közben dolgoznak bennem az emlékek amiket tőle kaptam és szívem szakad meg és csak sírok a döntésem súlya miatt. Biztosítottak hogy Zizi jó helyre kerül, próbálják szocializalni, más államokhoz szokatni. Mert talán az a baja hogy mindig egyedül volt.. nem tudom. Nem tudom mi lehet ennek az oka. Csak azt tudom hogy most már más szemmel nézek a macskákra. És Zizi örök nyomot hagyott rajtam és a lelkemben is. Ezt is azért írtam ide le, hogy soha ne feledkezzem el róla.