Ha tényleg annyira kivagyunk éleződve mostanság az állatvédelemre, mint amennyire hangoztatjuk, akkor mégis miért nem lehet semmit tenni?

3 cicánk van, közülük az egyiket egyszer már meglőtték, szerencsére "csak" a farkát találták el.

Ma pedig, elég éles a gyanúnk, hogy hurokkal akarták megfogni. Körbe a combján egy vékony csíkban be van nyomódva a szőr, de teljesen, illetve sérülés is van a lábán, nem komoly, de megsérült.

Állatorvos így látatlanban (telefonon) azt mondta valószínű hurok, viszont akkor iszonyat szerencséje volt, hogy valami felfoghatatlan módon, de sikerült megszabadulnia.

A két végszomszéd közül valamelyik csinálja ezt. Az egyiknek galambjai vannak, a másik meg szimplán gyűlöli a macskákat! De mivel nem tudjuk melyik, és bizonyítékunk sincs, nem foghatjuk rá találomra valamelyikre.

Azért mi felhívtuk az önkormányzatot, azt mondták tényleges bizonyíték nélkül semmit sem tehetnek.

Kérdezem az úrtól: "Akkor mégis, arra kell várjon az ember, hogy a szeretett cicája egyszer csak nem jön haza? Vagy haza jön, vagy nem? Ha agyon lövik agyon lövik, ha nem akkor örüljünk a jószerencsénknek?"

Hát nehogy már!!!

Aztán mondom neki, akkor mégis miért hallani mindenhol, hogy így meg úgy végjük az állatokat bla,bla??

Közli, de tök flegmán hogy "hát ez azért még nem igazán kiforrott dolog"

Jól van a kiforrott anyádat azt...

Értitek, minden nap tényleg azon izgulok, hogy haza jönnek-e. Reggel azzal indítok, hogy hívom őket, szét nézek ott vannak-e a kis helyükön. Este ugyanez. És, ha véletlen valamelyiket nem találom, már képzelgek...:S

23L