Meg fog halni? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Hát, nem hiszem, hogy megnyomta... azért a mcskák nem hülyék, általában úgy fekszenek a kölykökre, hogy ne nyomják össze őket, csak melegítsék.

Biztos, hogy nem csak álmos?

vannak nem anyának való macskák,ez tény (nekem volt hogy 3 naposan kipakolta őket a füre a kutya elé,pedig volt rendes helyük)

állatorvos,ő tudja megmondani

Nálunk is ez volt a helyzet, a 4 kismacska közül 1-el. Nem evett, az anyja érezte, hogy gyenge/beteg, és így vele nem is törődött. Pár óra múlva megmerevedve találtuk az alomban, ő is 1 hetes volt.

Szomorú, de a kiskutyánknál már tanultunk ebből. Jó pár éve született két kiskutyánk, az egyik szépen fejlődött, míg a másikat alig evett valamit, fele akkora volt. Tápszert adtunk neki, mi neveltük fel, míg a másik kölyökkel az anyja foglalkozott. Fedeztetés miatt, az illető elvitte a nagyobbik kutyát (a picit nem is adtuk volna oda, annyira a szívünkhöz nőtt). Így utólag visszagondolva, mindíg is furcsán viselkedett a kiskutya. Nagyon sokszor és sokat ivott. Hamar kifáradt játék közben. Míg egyszer összeesett a kertben futás közben. Elvittük állatorvoshoz, kivizsgálták, és közölték velünk, hogy a kiskutyának nincsenek veséi. Csak valami kezdetleges vesegócai vannak. Mondták, hogy csoda, hogy nem pusztult el születése után. Mondtuk a dokinak, hogy mi etettük szinte 2 óránként, mikor született. Sokszor jártunk vele állatorvoshoz, időközben fekélyes lett a szájürege, enni sem tudott, rohamok jöttek rá, rángatózott. Másnap elvittük a kórházba, mert ez már szenvedés lehetett a számára. Felajánlotta a doki, hogy tovább kezeli, miközben a kutya hörgött, és próbálta vakarni belülről a száját a sok viszkető fekély miatt. De mi az elaltatás mellett döntöttünk, bár nagyon szerettük őt, úgy gondoltuk, ez humánusabb megoldás. Megbeszéltük a családdal, a kórházba indulás előtt megmutattuk utoljára az anyakutyának. Ők régebben nem igazán jöttek ki, sokat szekálták egymást, de mintha megérezték volna, hogy mi fog történni, mert csak nézték egymást, az anyakutya az orrát a kis kankutya orrához nyomta. Nagyon szomorú volt az a nap. Ezzel a történettel csak azt szerettem volna mondani Neked, hogy (sajnos) a természetre kell bízni a dolgokat. Nálunk a kutya megérezte, vagy tudta, hogy az a kiskutya beteg, és azért nem törődött vele.

Mi lett a cicával?

Az állatvilágban még működik a természetes szelekció. Ha az anyja ellöki magától az valószínű azért van, mert érzi, h életképtelen. Sajnálom, szegény cicust...., de ez az élet rendje...