Miatta nem tudom őket úgy szeretni?

Volt egy cicám, a legelső háziállatom volt. Nagyon nagyon szerettem őt, és ő is engem, mindig várt az ablakban, mikor jöttem haza a suliból. Érdekes, mert szinte minden nap más időben jöttem haza, de ő mindig ott várt. Velem aludt, ő ébresztett reggelente, abban az időpontban bújt mellém, mikor kelnem kellett. Szóval tényleg hihetetlen cicu volt. Egy nap nem jött haza, lelki beteg voltam, hogy hol van, mi lesz velem nélküle. Nyugtattam magam, hogy biztos csak el ment kicsit kóborolni, de többé nem jött, és nem várt engem az ablakban.:( Kb. 4éve tudtam meg anyutól, hogy elkapta egy rókacsapda, ők elmentek megkeresni mamával, és megtalálták, de nem tudták nekem elmondani. 10 éve halt meg, azóta van 2 cicám, de szégyen nem szégyen, nem tudom őket úgy szeretni, és nem is fogom soha. Imádom őket, szeretgetem, de mégsem úgy, ahogyan igazán kellene. A mindennapjaimra már rég nincs kihatással a cicám halála, rengeteget álmodok vele, és gondolok rá, de elfogadtam teljesen, hogy ő már nincs.:( Én ennek tudom be azt, hogy a mostani kettő iránt nem érzek akkora szeretetet.

Egyik nap megkérdezte barátnőm, hogy ha vissza kaphatnám a cicámat, de annak az lenne az ára, hogy a mostani kettőt el kellene altatnom,(csak ez a lehetőség élne) akkor elaltatnám-e őket. És kapásból rávágtam, hogy igen.:S

Azóta is borzalmas lelkifurdalásom van.:(

Van még valaki ilyen helyzetben, hogy elvesztette az állatkáját, és azóta nem tud olyan odaadással törődni a többivel?

24L