Milyen aranyos történeteitek vannak a cicátokkal kapcsolatban?

hát azt 1 hétig sorolhatnám.leírok párat.

régebben amikor fel kellett reggel kelnem,hogy elinduljak dolgozni akkor Jason Mraz: Im yours volt az ébresztőhangomUtána felkeltem és adtam neki reggelit.Na most ő ezt a kettőt összekötötte,és ahogy ezt meghallja rohan oda hozzám,szinte átszellemül,murmog,dorombol,bújik.Ez lett a kedvence:D nagyon édes.

Meg hát amikor pakolok,rendet rakok,teregetek állandóan ott van ahol én,ül vgay fekszik és nézi mit csinálok.Na meg a kézzel evés,akkor megtudnám zabálni,kiveszi a mancsával a kaját a táljából és bekapja...:D:D:D

és még van egy pár.

A mi cicánknak inkább a szokásai aranyosak.Például, mikor valaki hazajön a boltból, a cica kikutatja a szatyrokat, kapott-e valami?Imád szatyorban kotorászni.

Esténként, mikor lefeküdni készülünk, akkor ő is helyet keres magának, vajon kivel aludjon?Ha épp egyik gazdit sem akarja hálótársnak, akkor elvonul a ruhásszekrénybe és csak reggel bújik elő :)

Akkor is nagyon aranyos volt, mikor alányom beteg volt, nagyon meg volt fázva, feküdt, nem ment suliba.A cica egyből kiszúrta, hogy baja van és le sem lehetett a lánykámról vakarni, pedig amúgy nem nagyon keresi a társaságát, de amíg beteg volt, folyton a nyomában volt, vele akart aludni és még a tekintetén is látszott, hogy aggódik érte.

Az egész lény aranyos, egyem a szívét :)

Ja, eszembe jutott még:

Ha nem azt kapja enni, amire épp fáj a foga, akkor látványosan elkezd kotorászni a kukában.Aztán megvető pillantásokkal mér végig minket.

Nem mer hozzányúlni az ember kajájához, csak ül és olyan édes, sóvárgó pillantásokkal nézi a kaját és olyan méltósággal, türelemmel vár a sorára, hogy senkinek nem lenne szive megtagadni tőle pár falatot.

Ébredéskor egy nagy barnásfekete szőrpamacs van az arcomon ami még rezeg is. Lefekvéskor odanyomja a fejét az arcomhoz és hihetetlen hangosan dorombol, hogy még csak véletlenül se tudjak elaludni.

Ha gépelek ráfekszik az egyik kezemre vagy ha pc-n filmet nézek, akkor idejön hozzám és beleül az ölembe (a klaviatúrát már megtanulta kikerülni).

Van egy kismacskánk.Amikor hazahoztuk mindeggyik macska utálta.Főleg az a macska akit Hapinak hívnak.De egyszer egy napon arra lettem figyelmes,hogy összebujtak és Hapi nyalogata őt.

:-)

Mi házban lakunk, de a cicámat próbáltam arra szoktatni, hogy bent maradjon, kisebb nagyobb sikerrel. Ahogy jött a tavasz már nem volt szívem bent tartani, így nappal szinte mindig kint volt. Amikor azonban bent aludt vagy éppen csak rosszalkodott, akkor mikor ki akart menni, mindig felállt két lábra az ajtóhoz, bele eresztette körmeit az ajtón lévő függönybe és azon hintázott. Néha néha még a lábait is kidobta maga alól. Ez mellé pedig társult a nyávogás, meg a beszélgetés. Nagyon aranyos volt. :)

Vagy mikor pont beengedtem kicsit mosakodott majd, mikor nem olyan bújós kedve volt, akkor odadobta magát a szőnyegre és kiterült. :D Amikor pedig bújós kedve volt akkor ha én pont az ágyban feküdtem és például anyu beengedte, akkor egyből felugrott az ágyra, már dorombolva mert tudta, hogy olyankor odafeküdhet mellém. Nagyon aranyos cica volt csak sajnos 2 hete eltűnt. :'(