Szabad kézzel játszani a cicával?

Szabad, csak nehéz.

Nekem gyerekkoromban mindig összekarmolta a kezem az akkori macskám (pedig piszkosul szeretett ő is), mert nem tudtam hogyan kell vele játszani.

A mostani macsekommal viszont kifejlesztettünk egy sérülésmentes játéktechnikát: én nem élek vissza a testi erőmmel, ő meg cserébe nem kompenzálja ezt a karmaival. Lényegében a simogatásaimat kell csak kivédenie. Ami, ha figyelembe vesszük, hogy két kezem van, nem is olyan egyszerű dolog - viszont arra is rájött, hogy így a bevitt találatom sem olyan kellemetlen (volt, hogy az ilyen játék vad dorombolásba fulladt).

Találat után mindig kisiklik a kezem, nem engedem meg, hogy ráakaszkodjon. Ha pedig látom, hogy kezdi elveszíteni az önuralmát, befejezem a játékot.

Hamar rájött, hogy ehhez a játékhoz nincs szüksége a karmára, és nem is ereszti ki soha. (Ebben talán az is segített, hogy még kölyök korában megszereztem nála a tekintélyt).

Persze, hogy jó ötlet. De ettől még visszakarmol majd, ha dögönyözöd.

A "simogatásos harc" lényege, hogy csak a gyorsaságodat használod, a fizikai erődet nem. Ha hozzáér a mancsával a kezedhez, mielőtt beviszed a simogatást, akkor az a simogatás "védve van", ki kell tehát siklatni a kezed, hogy ne tudja megkarmolni, vagy ráakaszkodni.

Egy idő után azt veszed majd észre, hogy már nem is használja a karmát. Merthogy ebben a harcban neki is csak a gyorsaságára van szüksége, nem kell a fizikai erőt a karmával kompenzálnia.