A cicáink mindenkivel kedvesek, mindenkiben megbíznak. Mitől lehet ez? Lehet attól, hogy tőlünk mindig csak a jót látták, csak a jót kapták és sosem kellett bennünk, mint emberekben csalódniuk? Hogy sosem bántottuk őket?
Figyelt kérdés
Már-már zavaró, hogy kint fekszenek vagy ülnek mondjuk nyáron a kapu előtt és akárkinek megengedik, hogy megsimizze őket, ilyenkor dorombolnak, dörgölődznek, felkéreckednek az illető karjába. De engem ez csak azért zavar, mert volt már, hogy ellopták az egyik cicát, de hála az égnek két nap múlva hazatalált. Meg félek, hogy egyszer egy krónikus állatkínzót fog ki valamelyik és az majd jól belerúg, vagy még rosszabb...2011. jan. 15. 22:06
1/4 anonim 
válasza:
válasza:jogos a félelmed :S igen, valószínű ez az oka, hogy mindig törődtetek velük, meg kell tanítani őket arra, hogy idegenektől távol maradjanak. szomszédom macskája is ilyen volt, mindig simogattuk meg minden, és egyik napról a másikra a macskák a közelünkbe se jöttek és mindig elszaladtak és hát pont arra járt a szomszéd és mondta, hogy be lettek tanítva arra, hogy csak a gazdájuk érhessen hozzájuk. sajnos én ehhez nemértek nemtudom hogyan lehetséges ez :S de jó módszernek tűnik.
2/4 anonim válasza:
válasza:Hát nálunk ellenkezőleg. Mondjuk én utcán találtam még picin, 2 hónaposa, azóta megkap mindent, nem bántota soha senki, rendesen kap enni, mindenki a "kívánságait lese". Egyből ahogy ide került, megmütőték ami egyből 10ezer forint volt, magyarűn mindent megtennénk érte, de ő mégis makacs és alig alig engedi simogatni, kényesztetni.
3/4 anonim válasza:
válasza:És azt nem kérdezted meg, hogy erre hogy tanította meg a macskákat a gazdájuk? (elsőhöz szól a kérdés) Mert egy kutyát még csak-csak rá lehet erre nevelni de macskát szerintem nem, ők önálló egyéniségek, egyik ilyen a másik olyan. Van amelyik félős, elbújik az idegenek előle és van amelyik barátságos mindenkivel. Nekünk két macskánk van, az egyik nagyon tartózkodó a másik pont az ellentéte, megy oda az idegenekhez is, nem tart senkitől.
4/4 anonim válasza:
válasza:Kísérlet igazolta, hogy az ilyen viselkedés felerészben örökölt, felerészben tanult.
Szerencsétek is volt, és jól is neveltétek őket.
Egy kis egészséges bizalmatlanságra meg majd megtanítja őket az élet.
Az enyém is odamegy idegenekhez, mert a kíváncsiság odahajtja, de mindig úgy, hogy az első gyanús mozdulatra elszelelhessen.
Ha viszont nincs rossz mozdulat, felbátorodik, és kétlábra áll, hogy a kezüket is megszaglássza. Még az is előfordul, hogy kétlábon állva két manccsal szorítja az idegen kezét az orrához, hogy alapos szagmintát vehessen.
Valamilyen csoda folytán első blikkre pont azokat az idegeneket tartja szimpatikusnak, akiket én is :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!