A macskák tényleg olyan személyiségűek,mint a bundájuk színe?

Állítólag tanulmány volt arról, hogy a teknőctarka macskák (és talán a calico is) hajlamosabbak az agresszióra.

Ezen kívül az is gyakori netes sztereotípia, hogy a vörös macsekok butusabbak (a szó szeretetteljes értelmében)

Bicolor cicám van. Több jel is arra mutat, hogy égei macska, ami egy természetesen fejlődött fajta.

Nagyobb testű, hosszabb szőrű, mint az átlag európai házimacskák.

Igazi őrült zseni, született pszichopata. Extrovertált, szeret dörgölőzni, aztán minden előzmény nélkül, csak úgy, szórakozásból megharap.

2!

Trikolor benti cicánk van, annál bambább, bátortalanabb, kedvesebb cicát szerintem nehéz lenne találni 😊

Ellenben van két kinti ivartalanított fekete, a nőstény viszonylag nyugodt, bár elég rafkós, de a hím (aki amúgy egy befogadott kóbor macsek) gyakorlatilag minden betolakodónak nekimegy (sajnos a benti cicánknak is, ha sikerül neki), mindenkitől őrzi a területét, egyedül a másik feketével van jól el a kezdeti összezörrenések után.

Szóval szerintem csak az élethelyzetük, tapasztalataik formálják őket igazán. Esetleg még a gazda alakíthatja őket tudatosan vagy tudat alatt, ha olyan tulajdonságot keres bennük, amit az adott színhez társít.

Direkt írtam, hogy hajlamosabb, nem azt, hogy törvényszerű :)

Nekünk is volt olyan trikolor macsekunk, akinek konkrétan a szájából ki tudta szedni a falatot a többi macska

Állítólag :)

Az én teknőctarkám hátán fát is vághatsz, de nem karmol és harap, csak nyávog.