Mi szeretni való van a macskákon?

Én is inkább kutyás vagyok. De cicákkal nőttem fel, és elmondhatom, hogy nincs köztük két egyforma. Mindegyik önálló személyiség. Van, amelyik nagyon ragaszkodó, igazi barát, van amelyik függetlenebb.

Amúgy nagyon sok olyat hírt olvashatsz, hogy a macska megmentette a gazdája életét (pl. öreg bácsi összeesett, a cica odavitte neki a telefont, vagy a cukorbeteg gyereknél jelezte, hogy leesett a cukra stb).

Kutyám és macskám is van. A cicáim sokszor megnyugtattak már pl az ölembe gombolyodve doromboltak. Őket is lehet simogatni, az is nagyon megnyugtató.

Tény, hogy a kettő nagyon ellentétes habitusú, de azért szerintem nem kéne így beszélni a cicákról.

Nemrég olvastam róla, hogy a cicák inkább az introvertált, míg a kutyák az extrovertált személyiségekhez illik.

Szép napot :)

Kedves Kérdező!

Szerintem minden élőlény és minden egyébi preferencia megfér egymás mellett. A cicák nagyon cukik, a kutyusok is. Aki pókokat vagy hüllőket tart azok is cukik. :-) Kinek mi, ezt el kell fogadni.

Gyűlölöm a macskokat. Kis gonosztevők. A szomszéd állandóan átjár. Ott ül a kertemben és néz. Nem szeretem, ha néz.

Én meg félre teszem a locsolókannát. Odakuporodom mellé.

- Hát most már mit főzzek velőled? Pörköltett vagy vadast?

Ez meg bukfencezik egyet, meresztgeti a szemeit? Hanyat vágódik, ásít egy nagyot.

És nem tudom, mitől párásodott be a szemem...

Imádom a kutyákat, így minden szeretetemmel és elfogultságommal mondom, hogy a legtöbb (amelyik nem aktív munkakutya) technikailag szintén "ingyenélő, élősködő, semmirekellő jószág" :D

Ismerősömék goldenje, Mangó (legjobb haverom, jófej kutyus) például először végignyalná a betörőt, aztán gyengéden a szájába venné a kezét, és ő maga vezetné oda a lapostévéhez :D

Ők nagyon tudnak szeretni, igen. A személyes tér fogalmát Mangó hírből sem ismeri, matricaként ragad rád, kéri a simit és a figyelmet. Ezekért cserébe persze megcsinál pár trükköt is.

A cicám más. Nem egy ölbecica, nem is szokott amúgy dorombolni sem (csak annak, aki egy hosszú munkanap után először hazaér) és nem tűri a sok simit (sok cica túl érzékeny rá, és túlstimulálja őket a sok simi)

De.

Bárhol vagyok a lakásban, ott van a nyomomban. Akkor is, ha ebből egyértelműen semmi haszna sincs, tehát nem a konyhában ügyködöm, és nem csinálok semmi érdekeset.

Ha a kanapén olvasok, odatelepszik mellém. Ha bemegyek az ágyra, átfekszik oda ő is.

Bármit csinálok, ott van és felügyel. Ismeri és követi a napi rutinomat.

Még utánoz is - néha egyenesen abban a hanglejtésben nyávog, ahogy mi szoktuk őt becézgetni, nagyon komoly :D

Még ha nem is simis, ha mellettem halad el, azért végigdörgöli magát a lábamnál, vagy csak odabillenti a fenekét, hogy hozzám érjen. Rendszeresen jön megszagolni a számat (cicáknál ez felér egy "Mi újság veled, jól vagy?"-gyal)

Nagyon ragaszkodó kis dögök tudnak lenni, csak ők ezt nem tolják úgy az arcodba, mint a kutyák. Emellett teljesen más a testi kommunikációjuk, ezért hiszik rájuk sokan azt, hogy hamisak. A hátukra fordulás és csábos nézés pl. nagyon nem azt jelenti, hogy "pocaksimit kérek!", szimplán csak "nézd, annyira bízom benned, hogy fel merem fedni előtted a gyengepontomat!" - ha ennek ellenére hozzáérsz, azt játékos verekedésnek fogja fel, mert te gyengéden "megtámadtad" a gyengepontját.