A macska tényleg a helyhez ragaszkodik inkább, és nem az emberhez?

Egyszer befogadtunk egy cicát állatvédőkön keresztül, kölykeivel együtt. Kinti, ivaros macska volt, maradékon élt, több más cicával együtt. A szoptatás végétől már visszajárt a régi helyére. Aztán rájött, hogy a régi gazdája elköltözött és nem eteti senki, egy idő után már nem ment. Lehetetlenség volt bent tartani, vitték volna benti cicának, de depressziós lett, szökdösött minden módon.

Egy másik cica, aki az udvarunkon született, nem ismert mást rajtunk kívül, 13 évet húzott le kijárós (ivartalanított) cicaként, szerette nagyon a kertet, vadászott is, ő kb. egy hónapja költözött velünk. Fél óra alatt fogadta el az új helyet, meg sem próbál kimenni (max. az ablakból nézelődik) és most is itt bújik hozzám és dorombol.

Szóval van ilyen is, olyan is. Ahol szeretik és jól tartják a cicát, ott kötődik, ahol meg csak úgy elvan, ott a hely a lényeg neki, ahol enni kap.