A macskák nem tanulnak a hibáikból, vagy csak az enyém ilyen butus?
Este ülök a fotelben a kályha mellett, macska az ölemben dorombol. Egyszercsak megúnja és átugrik a kályhára, aminek persze forró a teteje. Szegényke azonnal leugrott és elfutott, szerencsére csak egy picit égett meg a tappancsa, másnap már nem sántított, nem fájlalta.
Most kb egy héttel később ugyanaz a jelenet játszódott le, a macska ugyanúgy felugrott a kályhára, és megégette magát.
Persze engem is lehet hibáztatni, hogy minek ültem másodjára is a kályha mellé, de nem gondoltam, hogy mégegyszer odamerészkedik.
Enyém se.
Van az a szokása, hogy megbújik, és az utolsó pillanatban kirakja az utamba a kis mancsát. Óvatos vagyok, de néha megesik, hogy túl későn veszem észre, és rálépek.
Szegény felsír és elrohan, én meg futkoshatok utána, hogy ugye nincs semmi baja?
...aztán 10 perc múlva megint elém vetődik egy cicatappancs.
#5 Ó, ugyanez. Rácsattan a kis szolid 5 kilós habtestével, és ha ez nem elég, még balettozik is rajta. Úgy lifeg a tetején, mint valami elbszott barázdabillegető.
Esett már össze alatta, felborzolt farkincával (mint egy felizgatott vécékefe) rongyolt ki a szobából.
Két perc múlva újra ott pilinkélt a tetején.
Pedig igyekeztem következetesen leszedni róla, átszoktatni, rászólni, ráüvölteni (ezt akkor, amikor már dőlt volna rá az egész, én meg megijedtem, hogy baja esik) de rám se bagózik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!