Állatmentők, állattartók! Hogyan férkőztök nagyon félős, ijedős, embertől félő cicák bizalmába? Van-e egyesület, aki ebben segítene, hogy összebarátkozzunk vele?
Mivel semmilyen más platformon nem érkezik válasz, mert túl komplex a kérdés, ezért megpróbálom itt is. Igyekszem tárgyias lenni, de a teljes képet is felvázolni.
Tavaly novemberben mentettük a cicát egy állattartási analfabétától, szerencsére belátta, hogy meghaladja a képességeit, mi pedig lecsaptunk rá.
A cica tiszta beteg volt, nem evett, nem ivott napokig, alig lehetett befogni, orvoshoz vinni (a továbbiakban nagyobb méretű kennelt vettünk, hogy figyelhető legyen és ne kergetőzzünk napokig), nyilván támadt, mert idegenek voltunk neki és rosszul volt.
Úgy 7-8 alkalommal vittük infúzióra mire a gyógyszerektől jobban lett és elkezdett enni magától, akkor még nedveset, ami direkt lábadozáshoz volt gyógytáp. Az egyik kanül helye elfertőződött neki, azt műtötték is, meg kezelgettük neki, aztán felszakadt és megint kezeltük, azóta meggyógyult, fokozatosan kiengedtük, akkor már csak szárazat volt hajlandó enni Curizont, vagy IAM"s-et, ez kb. most is így van.
Hagytuk, hadd tegye magáévá a terepet, plusz munkát vállaltunk, hogy visszategyük a vészhelyzeti alapba azt a több száz ezret, amit ráköltöttünk tavaly (itt 70, ott 40, a gyógytáp se volt olcsó, szóval hamar összejött az). A nap nagyobbik részében nem vagyunk itthon, az övé minden. Ha hazaérünk, bebújik valami olyan helyre, ahol mi nem érjük el, elfogadtuk, ha az neki jó.
Enni éppenhogy a minimálisat eszi meg, ami a kora és súlya szerint neki elegendő, nem túl kajaorientált, őt nem hozza lázba a zacskócsörgés. Néhány nappal ezelőtt úgy döntött, hogy a páromat valamennyire a bizalmába fogadja és ha ő leül a földre hozzá, akkor hátradobja magát, megmutatva, hogy hol kell simogatni, de van hogy rá is fúj (aztán két perc múlva meg dögönyözteti vele magát), engem meg egyenesen rühell, pedig én aztán nem bántottam, még szóval sem. Mindig csúnyán néz rám, amikor csekkol, hogy nem szövögetem-e ellene a terveimet éppen, néha úgy mozdul be, mintha támadni készülne (szimplán azért mert létezem és a 10 méteres körzetében tartózkodom). Nem nagyon értem a viselkedését, pedig voltam idi, az erdei kolóniából mentett macska se csinált ilyen cifra dolgokat.
A nedveset néha megeszi, néha otthagyja, kiszámíthatatlan. A vizében DMGuard van, hogy hátha meghozná az étvágyát egy kicsit.
Próbáltuk már a párologtatót, macskamentát, macskagyökerek, odaszoktatót, leszoktatót, van háza, már nem érdekli, van karaófája (a tőle fél méterre lévő széken élesíti a karmát), az alma mindennap pucolva van, nem élünk putriban és nem szoktunk hobbiból belerugdosni sem. Ha valakinek van ötlete, hogy ebből lehet-e valamiféle "megtűrés" irántunk a részéről, ne tartsa magában. Minden nagyobb zajtól fél, szóval november óta porszívó, hajszárító felejtős, gyakorlatilag így élünk jelenleg és nem találok a problémánkra megoldást.
válasza: válasza:Én is Galaxyt akartam javasolni, de én a Macskamágia c. könyvét. Nekem nagyon sokat segített a hasonló "levegőcicánk" megértésében. :)
Ami elsőre szemet szúrt: "Ha hazaérünk, bebújik valami olyan helyre, ahol mi nem érjük el, elfogadtuk, ha az neki jó."
Ez nem jó megoldás. A zárkózottságát támogatod vele. Az ilyen cicáknál a "nem érjük el" helyeket, ágy alját, szekrény közét stb. el kell barikádozni, különben egy ilyen helyen fogja leélni az életét. Persze búvóhely az kell neki, de ez legyen irányított, kínálj neki egy cicakuckót, dobozt, valamit, amit ő is biztonságosnak ítél (nálunk pl. fontos volt, hogy több nyílása legyen, ne lehessen sarokba szorítani benne - a mai napig az olyan dobozt kedveli a macskaváron, aminek két bejárata van), de azért valamennyire a család része lehet akkor is, ha elbújik. Ne szolgáljátok ki ellenben, hogy ott éljen, még ha csak kicsit is, de legyen messzebb a kaja, alom, hogy ki kelljen lépnie a komfortzónájából.
Nálunk egyébként rengeteget segített, hogy lett egy második cicánk egy évvel utána - szintén mentett, felnőtt, de szándékosan egy emberbarát mojitocicát választottunk, aki nem nyomja el őt, viszont megmutatja neki, hogy nem történik vele semmi rossz, ha közeledik hozzánk.
De ezzel együtt is, egygazdás cicu lett/maradt. Ez is évek munkája. Engem elfogadott, én simizhetem, velem beszélget, hozzám odabújik, ha lefekszem, kijön utánam a konyhába, ha főzök... a párom ellenben maximum a háta tövét vakarhatja meg. Ha épp nem figyel a macska. Vagy adhat neki virslit, ha azt eszik. :D De ha csak ránéz, már szalad világgá. Ha megmoccan, totál pánik. (Sokszor tőlem is, ha hirtelen mozdulok.)
Évekbe telt egyébként, mire idáig is eljutottunk, volt ebben kényszersimi is, de a mai napig nem szeret pl. ölben lenni. Most már eltűri, ha felveszem, kb. fél percig, még dorombol is, aztán jelzi, hogy jó, engedjem el. Simire visszajön utána, meg magától rám mászik, de baromi fontos maradt az autonómiája. Az enyém mondjuk nem érdekli, mikor mondom neki, hogy nem vágyom a popójára az arcomban. :D
Szóval ha kettesben vagyunk, van egy ijedősebb, de szinte normális, nagydumás macskám. Párom jelenlétébe mondjuk, beletörődött (pedig ő fogadta be, nem is én anno...), de ha idegenek jönnek, a mai napig meglepődnek, hogy tényleg két macskánk van?
5 éve van nálunk egyébként.
#2 Amit írtál az teljesen reális, de nálunk ez nem kivitelezhető, mert a lakásban mindenhol van lik-luk, mert a párom szerint "így karbantartható". Ugyanígy az ominózus törzshelye. Onnan ki tudjuk zárni, de nem az idők végezetéig sajnos, főleg hogy ez nem csak rajtam múlik. Tudom, hogy ezekkel a helyekkel gond van, mert egyrészt túlságosan elszeparálódik a napi jövés-menéstől, másrészt, ha megközelíted a zsákutcában, az instant pánik.
A kajája az az általunk tervezett bázisa közelében van, de oda tényleg csak enni és üríteni jár, egyáltalán nem foglalkoztatja jobban a dolog, hogy oda elbújhatna. Egyedül amúgy tök jól elvan, elszórakoztatja magát, leveri a ruhákat a szárítóról, megmássza a dobozkupacot, meg hasonlók, ezt hallom, ha becsukom a szobaajtót, akkor előjön. Ha nem teszem néha akkor is előjön és tisztes távolságból stíröl, hogy éppen mit csinálok, de amint eléri a perifériás látóteremet, már el is tűnt kb.
Valamennyire tuti neheztel rám, hogy orvoshoz hordtam, nem hagytam elpusztulni, és ezt ő cseszegtésnek és bántalmazásnak élte meg. Megoldást azért szeretnék rá találni, mert azért néha kéne csekkolnia orvosnak és őszre szeretném beeütemezni az ivartalanítást és még csak megfogni se tudjuk jelenleg, nemhogy orvoshoz vinni.
Elolvasom akkor ezeket a könyveket, mert a neten csak nagyon általános problémákra találtam nagyon általános válaszokat, mert tényleg szeretném megérteni, hogy miért viselkedik így. Mint említettem nem ő az első macskám, volt néhányhoz szerencsém, de ilyen nehezen szocializálhatót még nem láttam, mint ez a vattagombóc.
(Amúgy azt, hogy miért csinálja, mi az ami ezt kiváltotta belőle általánosságban, azt sejtem)
válasza:
válasza:Türelem rózsát terem. Nekünk is van ilyen cicánk, most már hét éve lakik nálunk, odáig eljutottunk, hogy amikor épp fekszik, a fejét már minden családtag simogathatja anélkül, hogy utána Betadine-nal le kellene kezelni a fél karunkat. Elfogadtuk őt ilyennek. Van mellette másik három macsek, van kihez fordulnunk, ha macskadögönyözésre vágyunk. Szerintem engedd el, hogy ő lesz az, aki majd az öledben dorombolva alszik, miközben simogatod.
Az állatkórházban csak meglátták a barátságos tekintetét, és már bóditották is be a hordozón keresztül a vizsgálatokhoz is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!