Ha a macskák nem társas lények, és nem szeretnek falkában lenni, akkor miért szeretik a gazdájukat?

A 7-es tökéletes választ adott, amiből látszik, tisztában van az újabb etológiai kutatások eredményeivel, s nem a régi begyöpösödött elméleteket szajkózza.

Volt kutyásként és életem során 7 macs gazdijaként állítom, a macska igenis nagyon ragaszkodik ahhoz a gazdihoz, amelyik kellő empátiával, tisztelettel fogadja el. Nem szolgalelkű, mint egy kutya, a macska szeretete, ragaszkodása teljesen független a kajától. Pont amiatt nem viseli el az ember, mert még vadállat maradt, nincs annyira kiszolgáltatva, s ha nem törődnek vele vagy bántják, képes dönteni, választani, elmegy, keres új gazdit vagy megél a vadászatból, ha olyan a környezet.

Szomorú, h fogyóeszköznek, sokan a saját szadizmusuk alanyának tekintik, mindenféle módon megkínozzák őket.

Lakáscicapárti és ivartalanításpárti vagyok, vidéken is minimum elvárás kellene h legyen ivartalanítás.

Szaporasága és intelligenciája miatt (játszik a prédával, akkor is, ha nem eszi meg) igen káros kisragadozó, egyre több országban jogszabály születik a benti tartásra vonatkozóan, vagy irtják mint dúvadat.

S mielőtt bárki azt mondaná, régen nem ivartalanítottak, fel kell hívnom arra a figyelmet, h a szaporulatot dédanyáink szomorú módon "szabályozták": vízbe fojtással, elásással, ami mára már állatkínzás, és büntetik.

Ezért nem volt annyi macska...

A macska csodálatos kis lény, hűséges, odaadó, s ha szeretetet kap, minden formájában igyekszik azt visszaadni. Ha vki önzetlenül tud szeretni egy cicát, akkor a gyerekét is jól fogja nevelni, mert nagyon sokban hasonlít a reagálásuk egy kisgyerekére. Nem véletlenül felel meg az intelligenciájuk is egy 2-4 éves gyerekének.

Nekünk, embereknek tudomásul kellene már vennünk, nem feltétlen vagyunk a teremtés koronái. Körülöttünk nagyon sok intelligens állat él, akiket válogatás nélkül gyilkolunk, bántunk, holott a fennmaradásunk függ tőlük.

De hogy a kérdésre is adjak egy rövid választ: a macskák nem falkában, de kolóniában élhetnek. Az anyák és lányaik segítik egymást a kölykeik nevelésében és etetésében. Kötődnek egymáshoz is, ha lakásban élnek, a gazdájukhoz is.

Szeretnek egyedül lenni, de nem magányosan.

7-es

Kiderül a válaszomból, h azért nem mindenben értek veled egyet.

Az első cicám kutyasétáltatás közben csatlakozott hozzánk úgy három hónaposan. Miközben épp beszélgettünk a többi kutyással, elkezdett bömbölni vhol egy cica. Majd megláttam a kölyköt, s elkövetve azt a hibát, h megsimiztem, már a nyakamban is volt. Le akartam én hámozni onnan (nem voltam macskamániás), de nem hagyta.

Így hát jött velünk. Úgy vonult be a lakásba égnek tartott farokkal, mintha mindig velünk élt volna. Letettem egy forgáccsal teli dobozt (volt egerem, hörcsögöm), s mondtam: Ha nem pisilsz oda, kiváglak, mint macskát sz@rni!

Erre a kis fekete ördögfiók szépen ráállt a szélére, belepisilt, miközben diadalittasan nézett a szemembe: Na mi vaaan? Meg vagy elégedve?! Imádta az ír szetteremet, megtanult kutyául (a farokrázás mindkettőnél mást jelent uis), s 17 évig élt.

A 7 macskámból 3 kóborként s az elsőt kivéve felnőttként választott ki engem, a többit rám sózták.

Szóval, képesek kiválasztani, képesek választani, dönteni szabad élet vagy nyugodt, biztonságos "fogság, rabság" között.

Nekem meg a kedvenc mondásom lett: Kutyásból lesz a legelhivatottabb macskás.❤

Én sose uszítottam a kutyámat macsra, mert sztem ez disznóság. Volt egy cica, amelyik minden este várt minket, odadörgölődzött a szetteremhez, meg odanyomta az orrát az övéhez. Vmi miatt kedvelte a kutyámat és viszont.

Pont amiatt vagyok ivartalanítás- és benti tartás párti, ami miatt te, 14-es haragszol rájuk: ne kakiljanak, szüljenek más kertjébe.

Mikor még volt hétvégi telkünk, hozzánk s az épp aktuális kutyámhoz csapódott egy hófehér hosszú szőrű cica. Tele volt kullanccsal, meg légpuskalövedékkel. Kiderült, vemhes, s majdnem az ölembe szülte a kicsinyeit. Én ivartalaníttattam, mikor hathetesek voltak a kölykök, s már újra vemhes volt. Sejtettem, h a szaporasága miatt kapta a légpuskalövedékeket is. Hat kis kölyke volt, s befogadott hetediknek egy elárvult két-három hónapos cicát, amelyiket még egyévesen is szoptatott. Csodálatos anya volt.

Miután felnevelte a saját kölykeit, meg sikerült őket elpasszolni (kivéve a befogadottat, mert az nagyon vad volt), kiderült, volt gazdája, mert utána egy másik hétvégi ház tornácát töltötte az életét, de legalább már ivartalanítva.

Innen is látszik, mennyire okos, tudta, h ha engem választ átmenetileg, mindent meg fogok érte tenni. Miután azonban nem vittem haza (a kutya mellett volt már uis három cicám otthon), úgy döntött, visszatér az eredeti gazdájához.