Aki csak lakásban tartott macskát, hány évig élt, milyen betegségben hunyt el, esetleg csak "elaludt"...?

Ez nem attól függ, pusztán az állat génjeitől függ hogy mennyire jók, am

ha elég szar a génje ez által az immunrendszerre is sokkal gyengébb.

Tehát változó, minden macska más és más.

A lakásban tartás sem garantál hosszú életet, nagyon sok mindentől függ. Pusztán kizársz vele olyan plusz halálozási forrást ami kint érheti. Viszont aminek el kell jönnie az úgyis el fog.

A betegségre hajlandóság meg nem azon múlik hogy lakásban van-e tartva vagy sem. Még tenyésztőtöl vásárolt fajtatiszta macska is (sőt még nagyobb valószínűséggel) lehet beteges.

Egyébként nekem 5 éves volt, ivartalan kandúr, halál okát nem tudni.

Egy másik rokonomé 2 éves volt de van egy ismerősöm akinek 14 évesen halt meg a benti cicája.

"Még tenyésztőtöl vásárolt fajtatiszta macska is (sőt még nagyobb valószínűséggel)"

A "sőt még nagyobb valószínűséggel" kitétel egy közkeletű tévedés.

A fajtatiszta macskáknál sem garantalható a hosszú élet pusztán a lakásban tartással, náluk is előfordul korai halál betegség következtében, de ez nem jellemző, inkább sajnálatos kivétel.

Persze az is számít, hogy kit nevezel tenyésztőnek, mert megélhetési szaporítóknál bármi előfordulhat. Magyarországon van olyan egyesület, ahol az egész társaság kóklerek gyülekezete, csak a civilek ezt nem látják, nem tudják milyen szempontok alapján kell és lehet őket megítélni.

Nekünk 30 éve vannak fajtatiszta macskáink, kizárólag egy bizonyos fajta, de mi nem tenyésztünk, az a bolondériánk, hogy 6-8 ilyen bohóc legyen állandóan a lábunk alatt. Többen már elmentek, vannak fiatalok helyettük, de akik meghaltak azok közül aki legkorábban ment el, az 19 és fél éves volt a többiek mind 20 fölött voltak, amikor bekövetkezett a vég. Mindegyiknél a vese mondta fel a szolgálatot és relatíve gyorsan, 2-6 hónap alatt zajlott le az életerőstől a halálig tartó folyamat. Természetesen 10 év fölött rendszeresen látta őket orvos és ha vese elégtelenség gyanúja merült fel, átálltunk annál a cicánál speckó vesetápra. Nem könnyű, de plusz éveket adhat a macskának.

Voltak kinti macskáink is, de azokkal a következő a tapasztalatom: aranyos, szeretnivaló sőt, kifejezetten szép kis tündérkék is voltak közöttük. Nem nálunk születtek, mert nálunk minden macska ivartalanított, (a kintiek is azok voltak) de valahogy mindig hozzánk keveredtek és az első etetés után már úgy gondolták otthon vannak.

Na most a baj az volt, hogy szinte mindegyiket elütötték 1 éves kora előtt, egyet meg kutyák téptek szét. 3 volt aki megúszta az első évet, na azok utána már tudtak valahogy magukra vigyázni. Már nem élnek, 9-13-18 éves korukban pusztultak el.

Most már nincsenek kinti cicáink, mert elegünk lett abból, hogy elütött cicákat, akiket közben megjedveltünk, ássunk el.

(WC használat után kezet mosunk és a macska nem fogyóeszköz.)

Mindig benti cicáink voltak.

Gyerekkoromban egy gyönyörű füstkék hosszúszőrű perzsa kandúr. Egyszer rendezvény volt a kerületben, a házunk előtti parkban, cicákat, kutyákat is hoztak bemutatni, meglátták őt az ablakban és becsöngettek, hogy vinnék versenyre, mert tuti nyerne, de nem engedtem, mi se vágytunk ilyenre, hát még ő!

Nem volt ivartalanítva, akkoriban még nem tudtuk ez mennyire fontos lenne. 9 és fél éves korában ment el, májbetegségben. Álmomban sok évig visszajárt hozzám, amíg nem lett új macskám.

Következő szürke cirmos kislány cicust az utcán találtam az éhhalál küszöbén. Csontsovány volt, hatalmas lábakkal és fülekkel (utána a méretarányok helyrejöttek ahogy enni kapott). Én neveltem fel, de anyukámnak mert jött nyugdíjba, nem akartam hogy egyedül legyen. Azóta is szépen éldegélnek együtt, lassan tíz éves lesz az ivartalan kis hercegnő, sok örömet okoznak egymásnak.

Végül lett egy vörös félperzsa házicicám (anyja vörös cirmos házicica, apja hófehér hosszúszőrű perzsa, így ő hosszúszőrű házicica jegyekkel bíró gyönyörű és hatalmas kandúr lett), ivartalanítva van ő is. Szimbiózusban élünk, nem tágít mellőlem, békés és boldog macska. 3 éves múlt, remélem még hosszú évtizedek állnak előttünk. Tudom nem élhet örökké, de már most belehalok ha arra gondolok, egyszer majd elveszítem...