Az igaz hogy a macskák csak kihasználják az embert?

Szerintem szövetség van. Te enni adsz neki, kényelmes helyet. Ő pedig segít neked. Összeszedi a rágcsálókat, megengedi, hogy simogasd. Megdorombolja a fájós ízületeidet.

Egészen más a háziasítása, mint a kutyának. Nem ismeri a szoros együttműködést az emberrel. Ha megijed, nem az emberhez, hanem egy jól ismert búvóhelyre szalad. Az utasításokat akkor hajtja végre, ha azonnali haszna lesz belőle. A rágcsálókat azonban önállóan vadássza le (pár perce a miénk az ebédnek odatett csirkedarabot is). Önállóbb, talán vadabb, de mindenképpen épp úgy szövetséges, mint a kutya, csak más feladatokra.

Volt olyan macskám, ami akkor is "szólt", ha úgy gondolta, hogy veszélyes, amit csinálok. (Ez inkább kedves volt, mint hasznos)

Nálunk a szomszéd kutyája szívesen beköltözne hozzánk úgy, hogy többet a gazdája felé se nézne. Egyszer álógott ide, megölelgettem, megetettem, ennek már 3 éve, és nem felejti. Ha meglát, elkezd sípolni, meg csóvál.

Nagyon barom a szomszéd, enni alig ad neki, rossz körülmények között tartja(jelentettem már be, de tojtak rá...:( )

Nem igaz, csak a macska másként mutatja ki a szeretetét. A kutyák esetében ez egyértelműbb:

Farokcsóválás

Lefekvés,

Bújás,

Játék,

A macskánál csak egy különbözik ezek közül:

Felemelt farok, ha közeledik hozzád (náluk a csóválás az izgalom, vagy az idegesség jele),

Lefekvés,

Bújás,

Játék,

Dagasztó mozgás (bár ez az embernek inkább kellemetlen, tapasztalatból mondom),

Dorombolás

A macska meglepően szociális az emberrel, annak ellenére, hogy amúgy magányosan élő állat.

Már az ősidőkben létrejött egy "üzlet" az ember és a macska között: az ember nem csak megtűri, de még extra élelmet és menedéket nyújt a macskának, aki cserébe levadássza a gabonakészletre nagy veszélyt jelentő rágcsálókat.

A macskában kialakult egy szociális vonzódás az ember irányába. Természetesen közel se akkora, mint a kutya - ami falkaállat volt, szabályokat kellett betartania a családban - de természetéhez képest hihetetlenül nagy.